Magándolgok [antikvár]

Budapest - Magándolgok. De mégsem magánügyek. Mert a szerző két, folyóiratunk hasábjaink publikált sorozatából szerkesztett kötet főszereplői ugyan magánemberek, de ami velük történt, az maga a testközelben átélt történelem. Három évvel ezelőtt jelent meg a Magánanziksz családtörténetek első darabja, azóta a cikkfűzérnek tucatnyi közleményét olvashatták. A gyűjtőcím arra utal, hogy olyan levelező lapok feladóinak, címzettjeinek sorsát kutatta fel Buza Péter, akiknek arca, alakja megjelent annak idején a postára adott anziksz képes felén. A két háború között volt divatja ennek a levelezési "műfajnak", saját magukat, társaságukat, családjukat megmutatva üzentek egymásnak Budapest (és az ország) polgárai. A família vagy baráti társaság tagjai álltak az objektív elé, sokszor még csak nem is valamilyen rendkívüli esemény alkalmából, bár ez sem ritka eset. Aztán olyan nagyítást rendeltek a fotóműteremben, amely igazodott a levelezőlap alapméretéhez, papírminőséghez, és a hátoldalán előkészítették a címzés, a szöveg helyét. Majd a megrendelők kifizették olyan példányszámban, hogy egy-két éven át ezeken üzenjenek ismeretségi körükben mindazoknak, akikről feltételezték a személyes érdeklődést a személyük iránt.