Magyar Ede [antikvár]

Bakonyi Tibor építészmérnök (1934-1982), a századforduló magyar építészeinek lelkes kutatója és kiváló ismerője, házassága révén telepedett le Szegeden. Nemcsak megismerkedett a város építészetével, de fel is fedezte annak sajátos értékeit, mint például Szeged legújabbkori építészetének különösen érdekes egyéniségét, Magyar Edét, aki a századforduló fantáziateli, jókezű építésze volt. Az egyetemes és a magyar építészettörténet-írásnak, úgy hiszem, közös vonása, hogy a kimagasló alkotókat privilegizálja, őket idézi, elemzi, mutatja be újra és újra. A századforduló idejéből csakúgy ismert Adolf Loos, Otto Wagner, Baillie Scott vagy Henry van de Velde, s még lehetne folytatni sorukat, mint ahogy nálunk e korból Lajta Béla, Kós Károly, Medgyaszay István vagy Vágó József és társaik. Ők készítették a városok ünneplő ruháit. Ez rendjén van, természetes is. De mellettük meg kell látni egyszer már azokat is, akik a hétköznapi viseletet öltötték utcáinkra és tereinkre, főleg, ha néha az ő munkájuk során is készült csillogó érték, s még inkább, ha ez a mindennapi köntös ugyan nem teremtett stílust, de karaktert rajzolt, s így hosszú időre meghatározóvá vált. Építészettörténet-írásunk jeles feladata, hogy ezeket az alkotókat is bemutassa, nemcsak gazdagítva ezzel nemzeti kultúránk kincstárát, hanem szélesítve is az olvasó utódok ismereteit. Ennek a mélyrehatoló, gyakran lokális értéket feltáró építészettörténet-írásnak jelentőségét abban látom, hogy az eddiginél pontosabb képet rajzol egy termékeny korról.