Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola évkönyv 1998/99 [antikvár]

Részlet:"Aki korunkban figyelemmel kíséri a történéseket, azt tapasztalhatja, hogy az oktatásügy irányában tanúsított érdeklődés nagy mértékben megnövekedett. Valamelyest a politikai események közéleti vetületének is felfogható e tény, melynek haszna, végső kicsengése erősen kétes. Többéves tapasztalat ugyanis kis országunkban, hogy ha a társadalom, majd a nagypolitika figyelme is az oktatásügy felé fordul, annak általában iskoláink látják a kárát.Annál is inkább sajnálatos e dolog, mivel oktatásügyünk feladata, hogy társadalmi létünk folytonosságát biztosítsa. Az iskola a társadalom fejlődőképességének fő letéteményese, az alkotást, a kellő szintű értelmi és érzelmi intelligencia kibontakozását kell megcéloznia. Ahol elveszik a tett súlya, s a kimondott és leírt szónak nincs többé fedezete, ott a humánum, a tudás és munka tisztelete útvesztőbe téved. Az iskolafenntartásban csakúgy, mint az intézmények szakmai irányítása terén érezni a fontos törvények hiányát. Ami e területen leginkább jellemző, hogy az oktatásügyet és ezáltal magát a tanítót is ún. "kötöttszabályok" igazgatják. Az erőviszonyok eltorzult világában a pedagógusnak nagyon nehéz emelt fővel helytállnia a katedrán. A tartósan alacsony jövedelmi viszonyok okozzák, hogy a pedagógusszakmát nagyon sokan hagyják el a jobban fizetett állások kedvéért. Ma már, nem divat pedagógusnak lenni. A fiatal, tehetséges ember számára sokkal nagyobb vonzóerő és kihívás a mai jól fizető, divatos szakmák valamelyike. Az élet sajnos mindig tele van problémákkal, nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, de mindig van kiút. A hullámvölgy után következik a hullámhegy. A kiút megtalálható, és ezért meg is kell találni. Ennek feltétele a kemény munka, a tudás, az önmagunkba, kultúránkba, a szülőföldbe vetett hit úgy, hogy szülőföldünket hazánknak is érezzük."