Magyarok a Felvidéken II. [antikvár]

ELŐSZÓ Kedves Olvasó! A Rákóczi Szövetség bölcsőjénél három évtizeddel ezelőtt olyan emberek bábáskodtak, akik szoros felvidéki kötődésekkel és gyökerekkel rendelkeztek. A Szövetség azóta is kiemelt figyelmet fordít az ott élő magyar közösség megmaradásának szolgálatára. Ha kimondjuk azt a szót, hogy Felvidék, és a szó történelmi jelentését vizsgáljuk, akkor egészen biztos, hogy a bányavárosok, a Szepesség, vagy valamelyik hegyek közötti fürdőváros képe jelenik meg előttünk. Eszünkbe juthatnak Petőfi útleírásai, vagy Mikszáth regényei. Azonban a Felvidék és a felvidéki magyarság a mai hétköznapi szóhasználatban sokkal inkább jelöli a Mátyusföldet, Csallóközt, vagy a Bodrogközt. A felvidéki útikönyvek jelentős része ugyanakkor legfeljebb csak az árvái vagy a szepességi várat, Lőcsét, Selmecbányát vagy éppen Kassát ajánlja az utazó figyelmébe. A Rákóczi Szövetség célja e kétkötetes kiadvánnyal első sorban az, hogy bemutassa azt a 25 várost vidékével együtt, ahol a közel félmilliós szlovákiai magyarság él. A kötet lapjain jelentős részben olyan települések életképei láthatók, ahol a magyarok még többségben élnek, ahol még működnek magyar intézmények, óvodák, iskolák, ahol az önkormányzatokat magyarok alkotják. Száz évvel a trianoni határok létrejötte és három évtizeddel a rendszerváltozás után a kötet Pataki János fotóin és történetein keresztül szeretné megmutatni a felvidéki magyarság kincseit. Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke