Magyarország [antikvár]

Előszó Ez a képes album leginkább egy utazáshoz hasonlít. Olyan, mintha vonatablakból vagy egy kiránduláson itt-ott megállva gyönyörködnénk az elénk táruló látványban. Bár kedves elfoglaltság az ilyesmi, azért akad némi felelősségünk is a szemlélődésben, hiszen ha már itt van előttünk sok-sok fotográfiában elbeszélve ez az ország -a hazánk, semmi esetre sem tehetünk úgy, mintha távoli földrészt bolygatnánk a tekintetünkkel. Hegyek, kapualjak, városrészek, ligetek, asszonyok és férfiak tűnnek fel, látunk pipacsos mezőt és több száz éves várfalakat; lovak, madarak, díszes balkonok és aranyszínben pompázó felhők villannak elő - ez lenne Magyarország? A táj vagy a történelem jellemez-e igazából egy országot? És vajon a Mátra, a Balaton, az ide-oda kanyargó Tisza, a virágos rétek és a szikrázó égbolt ugyanazon a nyelven szólítanák-e meg az itt élőket, ha azok történetesen még mindig az előttünk sokáig itt élő avarok vagy gepidák lennének? Azon is elgondolkodhatunk, hogy ezek a felvételek valóban egy magyar terrénumot vetítenek-e elénk. Mitől magyar az ezeken a fotográfiákon megörökített táj, hegyvidék és síkság? Mitől jellemzőek ránk a felvételeken látható városok és emberek, és egyáltalán, miként vagyunk felismerhetők mi, magyarok a saját hazánk látványában, miközben egy nagyobb közösség, Európa polgárainak is valljuk magunkat. Erről szól ez a könyv.