Magyarország és Erdély 1. [antikvár]

Buda és Fest. Köztudomásra van, hogy a világuralmat alapított rómaiak a mostani Magyarországnak is nagy részét hatalmok alá hajtották. Óbuda .helyén tartományi várost alapítottak, mellyet a közelében találtató höforrásokrul Aquincum- vagy Acin-cumnak (aquae quinquae öt forrás) neveztek. A nagy mennyiségben találtatott feliratos és fogadalmas kövek, érmek és kőkoporsók, továbbá a római vizvezeték és fördő még meglevő maradványai eléggé tanúsítják, hogy Aquincum virágzó város volt, melly a hegyek tövében a Dunátul kezdve a mostani városmajorig s a lőpormalomtul csaknem a Csá-szárfördöig terjedett s valami 200,000 lakost számlált. Pénzverde is volt Aquincumban s különösen Diocletianféle pénzdarabok, S. M. A. Q. (Signata Moneta Aquinci) bötükkel, gyakran találtatnak. Vespazian császár idejében a második ezred (Legio II. adjutrix pia fidelis), azután a breukusok, pannóniai népség csapata, végre egy szakasz dalmát lovas szállásolt Aquincumban. — Ezzel szemközt a Duna balpartján Transaquincum állott, erösítvcnyek, mellyek Aquincummal hajóhid által összekötve voltak, s mellyek nyomaira még 1812-ben akadtak, az úgynevezett ördögmalomnál. A népek nagy költözködése véget vetett a rómaiak uralkodásának Magyarországon. Gótok, húnok, longobárdok, avarok s más népeégek szállták meg rövidebb hosszabb időre a Tisza és Duna virányait. E nagy népmozgalom 1* _ --------f-o^