Bővebb ismertető
Az 1935-ös esztendő mozgalmas, izgalmas, nagy változásokat hozó - mondhatni: sorsdöntő - éve a magyar belpolitikának. Az a másfélévtizedes rendszer ugyanis, amely a magyar kormányzás fundamentumául az Egységes Pártot építette ki, repedezni kezdett, belső egyenetlenségek kezdték azt mállasztani. A párt - úgy látszott - frakciókra bomladozik, amelyek mind ellenségesebben néztek egymással farkasszemet. Ez a folyamat már akkor indult meg, amikor a pártalapító Bethlen István gróftól a hatalmat átvette Károlyi Gyula gróf és súrlódások kezdődtek a régi vezér, a pártalapító személyes hívei és az új miniszterelnök hívei közt, akik a régi rendszert, Bethlen István gróf uralmát mind élesebben bírálták. Még erősebben éleződött ki ez a feszültség, amikor Gömbös Gyula vette át a kormányzást, aki új irány bevezetését, új korszak eljövetelét hirdette. A pártot annak idején ugyanis annak alapítója, Bethlen István, mint triviálisan mondani szokás, valóban saját képére alkotta." Érthető tehát, hogy egy ilyen párt nem tudta megtartani lelki egységét, amikor két olyan miniszterelnök követte a pártalapítót, akik Bethlennel is és egymással is ellenkező módszerek helyességét hirdették és valójában ugyanazzal a párttal immár a harmadik olyan programmot akarták megvalósítani, amely szöges ellentétben állott a két előző miniszterelnök felfogásával. Szükségképpen ellentéteket támasztott tehát ez a helyzet és kiélezte azt a személyi diszharmóniát is, amelyet eddig is csak a pártfegyelem szigora tudott elhallgattatni. A párt egy bizonyos ideig még fel tudott lépni az egység látszatával és el tudta leplezni a harmóniát régen kikezdő és mindinkább elhatalmaskodó bomlási folyamatot.