Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában IV. (töredék) [antikvár]

TRENCSÉN VÁRMEGYE. A trencséni várispánság területi fejlődésének a menetét a természeti tényezők, elsősorban a vidék felszíni tagoltsága, hegy- és vízrajza erősen megszabták és kezdettől fogva határozott irányba terelték. A vármegye területét kettészelő Vág folyónak északon keskeny, dél felé azonban mindinkább szélesedő völgye, valamint a megye délkeleti szegletét alkotó báni medence alacsonyabb fekvésüknél és a magyarság foglalkozási ágaira való alkalmatosságuknál fogva megfelelő települési területként kínálkoztak a honfoglalás utáni századokban északi irányban terjeszkedő magyarság számára. A vármegye területe, míg egyfelől földrajzi tagoltságát és á magyarság honfoglaláskori elhelyezkedését tekintve, csatlakozott a magyarság települési területéhez, másfelől az Északnyugati-Kárpátok gerincvonulatán későbben kialakult országhatár ezt a vidéket erősen elzárta a szomszédos országoktól, amelyekkel csupán a Vág folyó mellékvizeinek mentén haladó, a Kárpátok gerincén átvezető hágók kötötték össze. A vidéknek a későbbi országhatárok felé való földrajzi lezártsága a Vág völgyének ország- és határvédelmi szempontból már a korai időkben nagyfontosságú szerepet juttatott. Ez az adottság igen korán szükségessé tette a gazdasági kényszererők által megindított belső település mellett a vármegye területének honvédelmi szempontból történő megszállását is. A vármegye területének birtokbavétele, mint az első falvak fekvése mutatja, délről haladt észak felé és pedig két irányból kiindulva. Az egyik irány a Vág folyó völgyén haladt észak felé és a terjeszkedés folyamán birtokba vették