Magyarország történeti helységnévtára - Bihar megye és a Hajdúság (1773-1808) [antikvár]

BEVEZETÉS A "MACYARORSZÍG TÖRTÓÍETI HELYSÉGNÉVTÁRA" CÍMO SOROZATHOZ A sorozat célja és tartíilma A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentáciős Szolgálat Történeti Statisztikai Kutatócsoportja 1972-bí;n indította el a történeti Magyarország területét felölelő, a XVIII. század végi állapotot tükröző helységnévtár összeállításának niunkálatait. /I/ Az első fázisban levéltári és könyvészeti forrásokból a tervezett helységnévtárhoz szükséges adatok cédulázására került sor, /2/ aminek eredményeképpen az adatgyűjtés 1981-ben történt befejeződése után a Könyvtár birtokában százezret meghaladó cédulaállomány volt. Az anyag feldolgozhatósága, valamint megjelentetése érdekében a rendezés során a történeti megyék szerinti csoportosítás látszott célszerűnek. Ez egyben lehetővé tette, hogy az anyag rendezésére megyei tudományos intézményekkel (levéltáraJtkal) együttműködve ke-rtUhessen sor. /3/ 1989-ig tizenegy Intézmény kapcsolódott a munkába, ami 29 történeti megye anyagát érinti. A/ Az adatok megyénkénti tagolásban, egységes szerkezetű sorozat keretében Jelennek meg. Az anyaggyűjtés az eredeti célkitűzés szerint a teljes történeti Magyarország területére kiterjedt. A források területi különbségei, továbbá az eltérő forrásadottságok miatt azonban az elképzeléseket úgy kellett módosítani, hogy a munkálatok elsŐ fázisában a Horvátország, Erdély és a Határőrvidék nélküli, szűkebb értelemben vett történeti Magyarország megyéire terjed ki az egységes szempontok alapján összeállított helységnévtárí adatközlés. A tervezett sorozat adatbázisát 1773 és 1808 között keletkezett források alkotják. A sorozat fő célkitűzése, hogy a források biztosította lehető legnagyobb teljességgel leírja a történeti Magyarország településeit (beleértve a külterületi lakotthelyeket is), az önálló névvel bíró pusztákat, illetve megkísérelje visszatükrözni a korabeli települések fontosabbnak ítélhető demográfiai, gazdasági Jellemzőit. A leíró statisztikák gyakorlatávcű. ellentétben azonban az összeállítás nem tartainazza önálló címszóként a hegyek, folyók, megyék, országrészek nevét, a nevezetes épületek leírását. A sorozat tai-tsilma folytán a társadalomtudományi kutatóknak, egy-egy település, vagy régió adatai iránt érdeklődőknek kíván segítséget nyújtani. Nemcsak a településtörténet művelői, hanem a történeti- és településföldrajz, egyháztörténet, történeti demográfia, történeti statisztika, kcreskedelemtör-ténet, birtoklástörténet, igazgatástörténet, nyelvészet és néprajz kérdéseivel foglalkozók is választ kaphatnak bizonyos kérdésekre az adattár segítségével, illetve felvilágosítást nyerhetnek arról, hogy mely egyházi vagy családi levéltár anyagában folytathatják a kutatást. Az adatközlés forrásai Lexicon Locorum (1) Altéilános forrásoknak nevezzUl< a feldolg«:izobtalí közül azokat, amelyek - területi, vagy többé-kevésbé behatárolható regisztrációs megszorításoktól eltekintve - egységes és teljes leírásokat adnak. Ezek a következők: A Helységnévtár 1773-1608 között szóródó forrásai közül ez az adattár a legkorábbi, amely megyénként csoportosítva négy nyelven közli a helységek (szabad királyi városok, mezővárosok és falvait) nevét, Jogállását, az ott anyaegyházzal bíró felekezeteket, a teuiítók számát és a többségi nyelvet. Ez az áltzilában Lexicon Locorum néven emlegetett összeírás azonban csak elvétve terjedt ki a pusztákon lévő településekre. A forrás cínileírása: Magyarország helységeinek 1773-bon készült hivatalos összeírása. Lexicon Locorum Regnl Hungsiriae Populosorum anno 1773 offi-ciose confectum. Budapest, Magyar Békeküldöttség K. 1920. Jelölése az adattárban: "1" - utsdva a leginkább használt Lexicon Locorum elnevezésre.