Magyarországi könyvtárak címjegyzéke [antikvár]

bevezetés A könyvtárak központi nyilvántartásáról elsőként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának t976. évi 15. sz. törvényerejű rendelete, végrehajtásáról a Minisztertanács 17/1976. (VI.7.) sz. rendelete intézkedik. Ezt követően jelent meg a Kulturális Miniszter 5/1978. (XII.12.) sz. rendelete a könyvtári rendszer szervezetéről és működéséről, amelynek 5-7. §-a a könyvtárak központi nyilvántartásáról rendelkezik. Kijelöli az Országos Széchényi Kömyvtárat (OSZK) a feladat elvégzésére, meghatározza a nyilvántartás célját, funkcióit, rendelkezik a nyilvántartás felállításának módjáról: "A központi nyilvántartás a valamennyi könyvtárra kiterjedő alapnyilvántartásból, valamint az ezt kiegészítő adatokból áll. A központi nyilvántartást a könyvtárak bejelentései alapján kell elkészíteni." Az OSZK vezetői tanácsa a rendeletek és az OSZK-n belüli előzmények alapján 1979-ben döntött a Könyvtárak Központi Nyilvántartásáról (KKNY). Ennek értelmében a KKNY feladata a könyvtárak legfontosabb adatainak nyilvántartása és a nyilvántartott adatokról való tájékoztatás. A sommásan megfogalmazott döntés számos terminológiai, módszertani kérdés felvetését, tisztázását, a szükséges anyagi-technikai feltételek biztosítását feltételezte. Meg kellett határozni a könyvtárrá minősítés (könyvtári minimum) kritériumait, tisztázni kellett a nyilvántartás és a statisztika viszonyát, meg kellett jelölni a hálózati központok nyilvántartással kapcsolatos feladatait . A könyvtárrá minősítés kérdésében - érvényes könyvtári definíció hiányában - végül az fogalmazódott meg, hogy a legalább 3000 kötet feldolgozott saját állományú könyvvel (vagy 2000 kötet könyvvel és 50 kurrens folyóirattal), főfoglalkozású könyvtárossal, "lehetőleg" önálló helyiséggel rendelkező dokumentumgyűjtemények könyvtárnak tekintendők és a központi nyilvántartásba felveendők. Kimaradt tehát a minősítő jellemzők "közül a funkciók teljesítésének, a szolgáltatás színvonalának szempontja. A központi nyilvántartás és a statisztika viszonyá\al kapcsolatban elkülönítették a "statikus adatokat", "konstans" tényezőket tartalmazó adattárakat az elsősorban változó, "dinamikus" számadatokat tartalmazó könyvtári statisztikától. A hálózati központok igazgatási-nyilvántartási feladatait a hálózatukhoz tartozó intézmények könyvtárrá minősítésében, ill. a küszöb alatti intézmények saját nyilvántartásba vételében határozták meg. A munka elvégzésére három fős "önálló munkaállomás" alakult a központi szolgáltatások keretében és megkezdődött a teljes magyar könyvtári rendszer feltérképezése. A nyilvántartást három lépcsőben tervezték: - részletes nyilvántartás a legjelentősebb könyvtárakról (kiegészítő adatszolgáltatásra kötelezett könyvtárak) , - kevésbé részletes, de informatív nyilvántartás a könyvtárrá minősíthető intézményekről, --"könyvtári szolgáltatóhelynek" tekinthető intézményekről készített regisztráció. Ez utóbbi nyilvántartás a hálózati központok feladata lett, csak a könyvtári szolgáltatóhelyek számát kellett jelenteni a központi nyilvántartáshoz 1/ A bevezetőben közölt történeti adatok, elvi problémák megfogalmazásához felhasználtuk az OSZK 1979-84. között megjelent évkönyveiben, éves beszámolóiban közzétett jelentéseket, a Könyvtárak központi nyilvántartása irattárának dokumentumait, a központi nyilvántartásról megjelent publikációkat. Ez utóbbiak irodalomjegyzékét a bevezető végén adjuk meg.