Makó hétszáz éve [antikvár]

Makót a hagyma fővárosaként ismeri a köztudat, Erdei Ferenc szerint ősi ellenzéki fészek, Féja Géza a szabadság városát látta benne, Ady hősi bajnokként emlegette, a második világháború után első felszabadult magyar város lett. Régen P. Makó-nak hívták, melyen a helybeliek mindig privilégizáltat értettek, a földesúr pedig püspök Makót. Az ifjú Tömörkénynek pompázó karavánszeráj, Juhász Gyulának az örök negyvennyolc jelképe lett a város, József Attilának Maros-parti Konstantinápoly.Makó történeti pályája során volt jelentéktelen falu, de népes mezőváros és megyei székhely is. Súlyos helyzetben a helység egész lakossága el akart vándorolni, máskor alig győzte befogadni az idetelepülőket. Gazdasága a szemtermelésnél nem rekedt meg, világraszóló hagymakultúrát teremtett. Népességét politikai öntudat, pusztíthatatlan ellenzéki magatartás és demokratizmus hatotta át.