Mama, beszélgessünk! [antikvár]

(^^ma, SeszéCgessün^! Fasor. Hosszú, hosszú platánfák sora. Ma is ott van, ahol évtizedekkel ezelőtt. Hűvös lombú csend. Régen és ma. Egy őrület. Minek bolyongni a múltba! Mondhatom magamnak, de dacolok. Szeretem érezni a biztonságot. (Almaim legtöbbször házban játszódnak. A házban rengeteg szoba van, néhol pallón kell közlekedni a lábunk alatt szelíden csillogó víztükör miatt. Nem véletlenül imádom Velencét.) Már megint magamról beszélek. Pedig nem szeretnék. Biz Isten nem. De önző vagyok. Folyton magammal vagyok elfoglalva. írás közben is. Ezen változtatni akarok, csak még egy kicsit hadd szeressem magam egy kicsit. Hadd mondjam el, mennyire imádom Velencét és mennyire sajnáltam, hogy a vagány képíí teniszező reklám fotója helyett sokkal szívesebben láttam volna a szent Márk téren Vivaldi kinagyított képét. Már megint okoskodom. Talán nem is maradt fenn róla eredeti. Talán nem is létezett. Nem is ez a lényeg. Csak a zenéje. O maga a zenében. A lagúnák csobbanásaiban. A régi sikátorok torokszorító nyirkos csendjében. Én láttam őt. A vörös fe-jét.( Mert tuti, hogy vörös haja volt) És hallottam a hegedűk virtuóz cin-cogását.( bocsánat, nem cincogtak) Óriási volt. Ö egy ÓRIÁS. Láttam, és hallottam az iszonytató turista áradat ellenére, mert bolond vagyok. Egy kicsit. Mert látni, és hallani akartam. Hát láttam és hallottam. A szeretteim is ott voltak, mégis hallottam, mert akartam hallani. Nem csak önző, de csökönyös is vagyok. Ezen túl képzelgő, mert ebben az állapotban érzem jó magam. Nagyon érdekes játék mikor erre gondolok. A másik ÓRIÁS gondolat(„Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen") megint csak mellbe vág, és rám telepszik, mert hiszem, amit mond az óriás, mert én is óriásnak tartom,( őt is) egy másik óriásnak. És utánozom, mint egy majom, persze csak a bámulásban( én bambulásnak nevezem) Nos, imádattal támasztom a karjaimat a híd korlátjára, hogy kínosan hosszú percekig tűnődjek mi zajUk odalenn. Ez lehet tenger vagy folyó. Akár két folyó találkozása. Most épp folyó. Az egyik barnán sodródik a másikba, és lomhán kisajátítja magának a medret. (Mert ő is önző. Teret akar magának valahogyan) Nem először látom, nem is másodszor és nem is csak én látom, más is látja és láthatta ugyanígy, vagy mégsem? A híd nem válaszol, de remeg. Legalább remeg. Abból lehet tudni, hogy megvan. Nem nnindig volt meg. Akkor komp járt. Arra nem emlékszem. Még csecsemő voltam. Édesanyám látta. Édes-