"Már itt kuksolok" [antikvár]

Részlet:I.Bevezetés A művészei birodalmának a művészek és az amatőrök a polgárai. Az előbbiek az alkotók, az utóbbiak a műértők - műélvezők. Valamennyiüket egy közös érzés, a művészi érzés kapcsol egybe, melynek csírája ott szunnyad minden ember lelkében. A laikusok -akik künn rekedtek a birodalomból - ennek az érzésnek a kifejlesztése árán nyernek abba polgárjogot. " Tette ezt a megállapítást a neves pápai tanáregyéniség, A. Tóth Sándor az ezerkilencszázharmincas évek kezdetén a Pápai Kollégiumi Lapok hasábjain.1Nincs mindenki megáldva olyan tehetséggel, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújthasson. Jó szem, és nagy felkészültség kell hozzá, hogy a tanár meglássa, kinek milyen képességei vannak, mi vár-Nyugodt szívvel mondhatjuk, A. Tóth Sándornak jó szeme volt. O nemcsak a rajz terén hozott újat, hanem az iskola szellemi életének, az ifjúság kezdeményező erejének felfrissítésében is kiemelkedő szerepet vállalt. Szerették őt tanítványai. Jó szeme hamar meglátta Szíj Bélában, Somogyi Józsefben, Csizmadia Endrében, Rohonczy Jánosban, Lőrincze Lajosban, Csoóri Sándorban és Nagy Lászlóban a tehetséget. Kiadványunk főhőse" A. Tóth Sándornak köszönhette tehetsége folébresztését, szak-' A. Tóth Sándor: A vezérlőművek. = Pápai Kollégiumi Lapok. 1932-33., VII. évf. 5. sz. 34-36. P-' Győri György (szerk.): Emberes műveltség. Gondolat Könyvkiadó, Bp 1976. 26-35. p.9ható tőle.2iA. Tóth Sándor, a világhírű művész - tanár