Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:"A jelenség, amely a szombathelyi püspöki palota nagytermében elénk tárul, a legérdekesebbek s legtöbb problémával terhesek közül való XVIII. századi festészetünk történetében. Első pillantásra talán nem is nagyigényű: főpapi palota ünnepi terme, nem is a legnagyobbak, nem is a legdíszesebbek közül való a barokk századokból; körül a falakon római jelenetek arany-grisailleban festve, fenn színes, mozgalmas mennyezetkép. Gyakori feladat a XVIII. század művészetében; a szombathelyi terem hosszú fejlődés egyik utolsó állomása. Ám a mester a XVIII. századi osztrák dekorativ falfestés legnagyobbja, az időpont, amelyben készült, nagy belső változások kora, a terem a würzburgi rokokóból indult Hefele egyik utolsó higgadt és hűvösen előkelő alkotása, s a megbízó Szombathely első nagy püspöke, oldalán tán a nagymultú város tudós archaeologus történetírójával, Stephanus Schoenvisnerrel. Kell-e külön hangsúlyozni , hogy a program-művészet korában minő kötöttséget s mily új feladatokat jelent e találkozás a művész számára, aki a korlátokat nem ismerő fantázia és szertelen festőiség világából jött?Maulbertsch hosszú pályája során nem volt történeti festő a szó megszokott értelmében s itt, a Savaria egykori kapitólimán emelt püspöki palotában a pannóniai főváros római történetéből vett jeleneteket kellett ábrázolnia. Merész képzelettel, színben és fényben tobzódó, túláradó kompoziciókat vitt templomok és paloták mennyezetére - eddig, s itt a terem belső felépítéséhez alkalmazkodó, hűvös és józan s kissé tán száraz festett architektura ad keretet festői látomásainak. A mennyezetet nagy egységben átfogó, egyetlen kép helyett a négy fal párkányvonalára épített, formailag különálló s csupán tartalmilag egymásra utaló kompozíciók nagy színgazdagságban, tértelenül, bizarr ötlettel ráfestve egy merőben idegenszerű, klasszicizáló architektonikus háttérrel; a mennyezet csupán a középen nyílik meg kerek mezőben s ott tárul elénk halovány, törtfényű színekben az égbolt egy darabja, egy klasszikus szépségű allegória könnyedén lebegő alakjaival."