MEASZ Évkönyv 2010 [antikvár]

I ¦ ; : r Tisztelt Olvasónk! Amióta politikai eszemet tudom, mindig azt hallom, hogy „egyre nehezedő gazdasági feltételek mellett", meg azt, hogy „a helyzet egyre rosszabb" (s ha A tanú című filmet néztük, „ a helyzet fokozódott"). Sokszor nem is gondoltunk bele, hogy jöhet még rosszabb. A hatodik alkalommal megjelenő évkönyvünk idején a 2010. esztendőre fordulván már-már edzettek lettünk, s ha valakinek van még kedve humorizálni, bizonyára azt írná, hogy örülhetünk: ma rosszabbak a közállapotaink mint tavaly vohak, de jobb, mint amilyen jövőre, a választások után lesznek egy (szélső) „jobbik" túlnyeréssel. Sokan tisztában vagyunk vele, hogy a nyilasok szellemi unokáinak megerősödéséhez több feltételnek egyidejűleg is teljesülnie kellett. Ha ezekből csak kettőt említünk, akkor szólni kell a múlt század 20-as, 30-as éveiből jól ismert gazdasági világválság ismételt beköszöntéséről, de az erőtlenné vált baloldalról is. Júniusban közéletünkben új helyzet állt elő, amikor a szélsőjobb három főt küldhetett hazánkból az Európai Parlamentbe. Közállapotainkat látva, a meg nem tett intézkedéseket érzékelve mi antifasiszták már több évvel ezelőtt megjósoltuk ezt, ami sajnálatos valósággá vált. Az Európai Parlament képviselői helyei lényegesen nagyobb mozgástérrel járnak, amelyek köimyen hozzájárulhatnak a 2010-es tavaszi választásokon a további erősödéshez. E fenyegető helyzetben különösen fontos, hogyan viselkednek, mit képviselnek demokratikusnak mondott pártjaink, ha egy-egy antifasiszta, illetve egy-egy holokauszttéma merül föl környezetükben. Mennyire mérik föl a veszélyt, mennyire akarnak tenni az erőteljes szélsőjobbra tolódás ellen? Álljon itt egy példa, amely egy budapesti kerületben történt meg, de szélesebb körben is általánosítható. A MEASZ Kispesti Szervezetének képviselője 2009. májusában vetette föl a Kispesti Civil Fórum gyűlésén, hogy a kerületi képviselőtestület emlékezzék meg június 30-án arról, hogy a Kispestről 65 évvel azelőtt háromezer(!), többségében zsidó embert hurcoltak el, akiknek java része haláltáborokban pusztult el. Később e kezdeményezésüket így pontosították: