Megbékélés [antikvár]

OLVASÓINKHOZ! Mottó: Fogyunk, de vagyunk és amíg leszünk, teszünk! Llőző évi Kiadványunkkal kapcsolatban olvasóink részéről több észrevétel is érkezett. Ezeket itt nem részletezném, mert álláspontunkat - miután tüzetesen átgondoltuk - e kötet SZÖBT c. fejezetében fejtettük ki. Egyre azonban már itt is kitérnék, mégpedig a címre vonatkozó kifogásokra, miszerint az túlságosan taszító, érzékenyebbekre „sokkoló" hatású volt!? Egy kötetnél a címválasztás általában a témára utal és akár meg is egyezhet a benne szereplő egyik írás címével. Mivel az előző kiadványunkban több olyan írás is megjelent, amelyben a leírt történéseket valamiféle „bosszúállás" sarkallt, vagy legalábbis ilyen szándék volt felismerhető, vagy legalábbis feltételezhető a címnek is ezt a kerülendő, nem éppen pozitív emberi tulajdonságot választottuk. Sajnálatos módon ezt néhányan hem értették meg és nem méltányolták. Éppen ezért - noha ebben a kötetben is előfordul még hasonló írás - ezúttal mégis a kötet címeként a „Megbékélés"-t választottuk. Ez azonban egyáltalán nem azonos a belenyugvással, vagy a megbocsátással, mert mint tudjuk megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér, vagyis aki ezzel elismeri, hogy hibát, netán bűnt követett el. Ebben, a 8-assal végződő évben - ld. számmisztika c. írásunkat - megint sok olyan nevezetes, történelmi, pl. az I. Bécsi - terület visszacsatoló - DÖNTÉS évforduló van, amelyről nemcsak illik, hanem kötelező is megemlékezni. Ennek tulajdonítható, hogy több olyan írásunk is megtalálható, amelyek ezekkel foglalkoznak és az ismeretbővítést szolgálják. Iskolai élmények ismertetésével foglalkozó írások - mint ahogy támogatóink is - fogyófélben vannak, mert az ezek küldésére vonatkozó felkéréseink visszhangtalanok maradnak. Ezért kénytelenek vagyunk azokkal a régmúlt időkből származókból meríteni, amelyek ma már talán nem is nagyon érdekesek, de frissebbek híján kénytelenek vagyunk ezekkel beérni. Érthetetlenül nehezen jönnek össze a fiatalabb korosztályoknál a még oly fontos - 50 éves - érettségi találkozók is. A két legutóbbi évben két osztályé is elmaradt, mert nem tartotta fontosnak egyik sem venni magának a fáradságot ahhoz, hogy megszervezze. Ugyanakkor örömmel tölt el, hogy az egyik 57-es osztály megtartotta az első(!) találkozóját, amely valamennyi résztvevőt „felvilla- 7