Megszentelt határ [antikvár]

Hozzátartoznak az életünkhöz és ott lesznek halálunkkor is. Megszoktuk a kereszteket az út szélén, látjuk a templomokban és a temetőkben, mégis ritkán vesszük alaposan szemügyre őket. Akik rendszeresen virágot visznek és egyszerű víztartó edényekben a szokásos helyre teszik, tudatják akaratlanul is minden arrajáróval: ez a megszentelt hely része valaki életének. De nem csak a virágot vivőnek, annak is, aki elhaladva mellette keresztet vet, vagy megemeli a kalapját, elmond egy imát.Különösen az út menti keresztek sorsa volt kiszámíthatatlan, hiszen az utak változnak, megszűnnek, másfelé kanyarodnak, egyszerre csak ott áll a kereszt háttal az úton járónak, vagy a puszta, a szántó közepén egyedül, gazdátlanul. Bizony van amelyik elkallódik, a fája elkorhad, a fémet a rozsda eszi és a feledés homályába vész, az enyészeté lesz az egykori fogadalomban megfogant tett: a kereszt állítása. Pedig nem csak a hit jelei ők, hanem egy letűnt korszak máig megőrzött, vagy megőrződött relikviái, nem ritkán értékes műalkotásai is. Védeni kell mindegyik darabot, mert hozzátartozik egy szűkebb közösség, egy város, egy felekezet múltjához, történetéhez - ezt állítja határozottan a hivatásos értékőrző.Major Anna Edit ennél többet tett: elindult és minden Szentes környéki út menti keresztet felkeresett és megörökített. Ha belegondolok felért ez egy zarándoklattal. Lehet, hogy az is volt: egy fogadalom gyönyörű eredménye, amit most az Olvasó a kezében tart, melynek a célja megmutatni mindannyiunknak, amit évtizedek óta látunk. És egyben tenni is azért, hogy tegyünk értük, ha védeni kell, ha restaurálni szükséges, ha az utak már másfelé kanyarodnak.Bevallom, ott lehettem már a gondolat megszületésénél is, láthattam a képeket, amikor még csak pár darab volt belőlük. Aztán természetesen a hűség kedvéért kellettek a keresztekhez tartozó feliratos is, és hozzájuk azok az archaikus imaszövegek, amelyek zengzetesen gyönyörű nyelvükön olyan egyszerűen és mégis megrendítően idézik a kort, amikor többen és gyakrabban álltak meg e keresztek tövében. Törvényszerű volt az is, hogy Major Anna Edit rátalált Mód László néprajzkutatóra - ebben azért nekem is volt némi szerepem - aki nagy hozzáértéssel egészítette ki a készülő munkát a tudomány eszközeivel összegyűjtött fontos adatokkal, tudnivalókkal. És akkor megszületett, mert sokan akartuk, ezt a különleges alkotást, aminek lapjain egyszerre köszön ránk múlt és jelen. S ha megőrizzük a többi úton, útfélen levő értékeinkkel együtt, biztosan teljesebb lesz a jövőnk is.Dr. Vörös Gabriellamúzeumigazgató Szeged, 2004. augusztus