Bővebb ismertető
Tisztelt Olvasó!
Ha körülnéz velünk a világban, észreveheti, hogy korunkban reneszánszát éli a dekadencia. Ez az életérzés sok fiatalt fordít az alkotás felé, sok fiatalt hajszol a zene, a rajz és - ahogyan ez az antológia mutatja - az írás menedékeibe, hogy ott erőt gyűjtsenek, és elérjék azt, hogy felfigyeljenek rájuk. Ezért indult az a diákkezdeményezés is, amiből most ez a kötet létrejött. Célunk a csöndben, titokban alkotó fiatalok bátorítása volt műveik felvállalására, lelkük mélyebb zugainak megnyitására, hogy feltörjön a mélyből a dal, és felkavarja a világ-tó egy kis szegletének vizét. Ezt fejezi ki a cím, melyet a kötet visel.
Ne lepődjenek meg, ha ez a dal sok helyen üvöltéssé fajul, a kor kényszeríti ki ezt: olykor üvöltenünk kell, mint ahogy Ginsberg is megtette pár évtizeddel ezelőtt. A versek olvasása közben magunk is meglepődtünk a diákok szellemi érettségén, helyenként koraérettségén, de leginkább az általános pesszimizmus ért váratlanul minket, ami szinte minden műbe beszivárgott - vagy beleömlött.
Fontos megjegyeznünk, hogy amatőr költőkről beszélünk, nem tanulták, hanem érzik az írást. Nem a formai bravúr áll az előtérben - bár a kötetben fellelhető ez is -, hanem az érzelemkifejezés. Az alkotók nagy része menekül. Menekül az elidegenedett, modern civilizációból saját országába.
A Móra Ferenc Gimnázium írással foglalkozó fiataljainak eddig nem volt lehetőségük a nyilvánosság elé járulniuk. Ez a kötet ezen is változtatni kíván. Szerencsés módon az iskola 200 éves évfordulójával egybeesett a kezdeményezésünk, és ez a körülmény megnövelte célunk teljesítésének esélyét.