Memento Mori [antikvár]

NON OMNIS MORIAR!Ne sirassátok a 'halottat és ne bánkódjatok rajta, hanem sírván sirassátok a 'ki a rabságra vitetik, mert többé vissza nem jő, és az ő születésének földét nem látja(Jeremiás XXII. 10.)A halotti kultusz az emberiség legősibb történetének rétegeibe vezethető vissza. Jóllehet, a végtisztesség megadásának számos formája ismert, a lényegen azonban mitsem változtat. Filozófiai megközelítésben a materialisták szerint a halállal végérvényesen megszűnik az egyéni lét. Az idealisták szerint, és a különböző vallási felfogások ezen állásfoglalást vallják, a földi létet a lélek továbbélése követi. Mindenesetre leegyszerűsítetten, és erősen köznapi megfogalmazásban úgy is fogalmazhatnánk, bár a halál véget vet a földi létnek, az emberi lét emléke azonban tovább él mibennünk.A végtisztességet minden ember, emberjogán kiérdemelte, ebben mindkét fél képviselői egyet is értenek, függetlenül attól, hogy a halált befejezett, vagy folyamatos tényként értelmezik. Az általános emberi normák szerint ugyanis a túlélők elemi kötelessége a végtisztesség méltó megadása, e nemes szokásjog illő gyakorlása.Noha a nagy járványok áldozatai számszerűségében olykor felülmúlják a háborúk emberveszteségét, háborúban a hadban álló felek egymásnak feszülő, egymást gyilkoló nagylétszámú, túlélő embertömegei végső soron győzőkké és legyőzöttekké válnak. Sokáig az volt a szokás, hogy a győztesek kényük-kedvük szerint bántak az ellennel, amit a régi mondás fejezett ki szemléletesen, jaj a legyőzötteknek. A régmúltban a hadifoglyok lemészárlásásának gyakorlata is általánosan elfogadott volt, az ellenség emberszámba vétele azonban az idők folyamán jelentősen módosult, gyökeresen változott, úgymond humani-zálódott. S. halott katona nem ellenség elve érvényesült az első világháború időszakában is,I