Metropoliszok [antikvár]

¦•'¦¦¦IS II1 Városok nélkül az emberi civilizáció'egész egyszerűen elképzelhetetlen. Már a történelem legkorábbi idejétől kezdve a városok voltak a fejlődés és a kultúra gócpontjai, amelyek ezer módon kapcsolódtak egymáshoz. A városok közötti kereskedelemben nemcsak áruk és pénz cserélt gazdát, de az információ, a tudás, a vallások és a hagyományok is településről településre jutottak el. A kézművesek, kereskedők, hivatalnokok, mutatványosok, tudósok és papok, mind a városi életnek köszönhetik felvirágzásukat. A helyzet a mai napig alig változott, sót, napjainkban a városiasodás elképesztő méreteket ölt. 10-20-30 milliós nagyvárosok jöttek és jönnek létre, hihetetlen sebességgel alakítva át az emberi kultúrát hol pozitiv, hol negatív értelemben. A XXI. század a városi társadalmak százada lesz, annak minden előnyével és hátrányával. A koncentrált embertömegekben szinte bárki, vagy bármi megta- - rjfr - - lálhatja követőit, megkönnyítve a hasonlóan gondolkodók, érzők egymásra találását. Ugyanilyen könnyen azonban el is veszhet az ember az arctalan tömegben, és a milliós nagyváros érzéketlen idegenek dzsungelévé változhat. Hogy mi fog mindebből kinőni? Magam sem tudom. Talán végignézhetjük, hogy Tokióból kinőve a sci-fi valósággá válik. Nem lehet megmondani azt sem, hogy a megapoliszokat meddig tudja kontroll alatt tartani a kinal diktatúra. Ázsia, Afrika és Dél-Amerika szegénynegyedeiben már ma milliók élnek, és a számuk növekszik. Vajon a nemzeti gazdaságok képesek lesznek megoldani az urbanizációs gondokat? A fejlett világ városai hogyan fogják megőrizni egyedi arcvonásaikat az uniformizálódó világban? Ezekre a kérdésekre ma még nem tudhatjuk a választ, de az bizonyos, hogy a megoldásokra csak a megapollszok adhatják meg a választ.