Mezőtárkány [antikvár]

Részlet a könyvből: "Családomnak, barátaimnak és ismerőseimnek Pár éve a Heves Megyei Hírlap Mezőtárkányt mutatta be és az a megtisztelés ért, hogy rólam is írtak, „Alapítványt tevő aljegyző" címmel: dr. Tóth László megyei aljegyzőről kevesen tudják, hogy Mezőtárkány szülöttje, feleségével együtt, akivel szemben van egy behozhatatlan előnye: ő bizony még a szó szoros értelmében is itt született. Nem tudok elfogulatlanul visszaemlékezni erre az időre, hiszen itt töltöttem gyermekkoromat a régi óvodában és iskolában. Innen indultam 14 évesen Eger városába, hogy négy év gimnázium, egy év kalocsai katonáskodás, majd öt pesti egyetemi év közben és után vissza-visszatérjek, mint „a fel-feldobott kő" a szülőfalumba szüleimhez, rokonaimhoz, barátaimhoz és ismerőseimhez. Szüleim után Ancika óvó néni igazgatta első lépéseimet. Majd az első szeptemberi nap a régi iskola udvarán, mely olyan ismeretlen és megszeppent világ volt addig a pillanatig, amikor a jóságos arcú és lelkű Dudás Ferenc igazgató bácsi barátságos szavait meg nem hallottuk. Azt hiszem akkor mertük elengedni édesanyánk kezét. Az életbe indító iskola biztonságos falai között még gondtalanok voltunk. Vámos Lenke, Takácsné Aranka és Kiss Andorné tanító nénik észrevétlenül tanítottak meg írni, olvasni, számolni és szeretni a könyveket. Reggelente a templom félhomályában hallgattuk Mednyánszky plébános úr hittanóráit az első áldozás előtt, melynek Kálvária dombon készült megfakult fényképét azóta is őrzöm. Mint ahogy a kék nyakkendős kisdobos, majd a piros nyakkendős úttörő évek táborozásainak az emlékét. Télen a korcsolyát, kora tavasztól késő őszig a fűzős bőrfocit cipeltük minden nap az iskolatáskával."