Mezőtúri aratók [antikvár]

Bevezető A kaszás aratás munkaszervezetei az egymagá-nyos aratótól kezdve a részesarató munkacsapatokig /arató banda/ nagyon különfélék voltak, aszerint, hogy egyéni viszonylatban, vagy elszegődött munkában és ezeknek melyik fokozatában végezték az aratást. Arató /régen takaró/ fogalmát mindig ugy értelmezték, hogy az csak fogadott, elszegődött arató ember lehet, tehát az arató mindig másnak aratott. Ha a gazda, vagy a kisparaszt maga aratott, arra sohasem mondták, hogy arató, még ha a cselédjével, vagy a fiával aratott, akkor sem. iMs volt, ha fogadott segitségül egy hétszámost, vagy holdszámost, vagy summást, az már aratónak számitott. A kaszás elnevezés álta:iános, mert bármilyen ara-tásban a kaszás az, aki a lábonálló gabonát levágja. A gyakorlati életben nem a nagykorúság adta meg egy legényember számbavételét, hanem az, amikor bármilyen kaszálásban, bárkivel levágta a rendet. A parasztember fia hamarabb megtanult felnőttesen kaszálni, mert az apja már gyerek korától mutogatta neki, de sohasem tanult bele a csapatos aratás fegyelmezett, ütemes rendjébe. Más volt az arató ember fiának a helyzete, mert neki már vir-tigli kaszásnak kellett lenni, amikor már először is az aratóbandába elszegődött. Ott már teljes e-rővel és rutinnal kellett kaszálni. Az aratók fiai úgy tanultak meg kaszálni, hogy néhány évig apjuk