...mi mégis tovább élünk! [antikvár]

AJANLÁS A kerek évfordulók mindig johhan elgondolkodtatják a^ embert. Ilyenkor igyekszünk, hogy valami igazságosabbat, méltóbbat, többet nyújtsunk azoknak a^ embereknek, a velük kapcsolatos eseményeknek, amelyekről a^ ilyen évfordulókon megemléke^iink. Könyvünkkel a pomázi német ajkít lakosság kitelepítésének 60. évfordulója alkalmából szeretnénk tisztelegni mindazok előtt, akikkel ezek az igazságtalanságok megtörténtek és azok előtt is, akik „csak" közvetett módon voltak érintettek az eseményekben. Hatvan év egy ember életében nagy idő. Talán az utolsó pillanatok egyike, amikor még személyesen IS elmondhatjuk nekik, hogy mi mit is érzünk, és mit gondolunk a múltról. A-Z 1946. március 12-én, 23 évesen kitelepített Plank Antal életének egf jelentős részét töltötte azf^al, hogy összegyűjtse és rendszerezz? ^ magyarországi svábság, elsősorban szjilőföldje: Pomáz történelmi adatait, életét, kultúráját, nyelvét. A hatalmas, mintegy 1200-1400 oldalt tartalmazó anyagot 2005 szeptemberében, Waldangel-lochban megrendezett egyesületi találkozón átadta a Pomázi Német Kisebbségi Önkormányzatnak. Ennek a könyvnek a gerincét az átadott anyagokból válogatott írások, képek, dokumentumok képezik, amit a testvéregyesületi találkozókon készítettfotókkal és más dokumentumokkal egészítettünk ki A könyv betekintést nyújt az 1700-as évek elején új hazájukba érkező és 1946—48-ban visszatelepített németek sorsáról, életéről és a szülőföld iránti szeretetükről napjainkig. A kitelepített emberek őseit magyar nagybirtokosok hívták Magyarországra - a Habsburg-ház uralkodóinak támogatásával - a törökökkel folytatott harcok következtében elnéptelenedett területek megművelésére. Pomáz a Wattay-család tulajdonához tartozott. Az 1730-as években szabad földművesként ideérkező telepesek kitartásának, szorgalmának, hozzáértésének következtében az elpusztított, elhanyagolt és elvadult területekhői kalászt érlelő, szőlőt-gyümölcsöt termő gazdasá- gok jöttek létre. Hitük, vidámságuk átsegítette őket a nehézségeken. S közben sorsuk összeforrt a körülöttük élőkkel és hazájukkal Sokan vérüket ontották már a '48-as szabadságharcban és az első, valamint a második világháborúban is. Ugyanúgy siratták a trianoni szerződésben lecsatolt országrészek lakóit, mint az ország többi lakosa. És mégis, a II. világháborút követően — hollektív büntetésként— származásuk és sokszor biríokaik, vagyonuk miatt kitelepítették őket. Magyarország a II. világháborúban győztes nagyhatalmakkal karöltve követte el ezf a bűnt a mintegy 250 000 német származású ember ellen, száműzve őket hazájukból Nyugat- és Kelet-Németországba, illetve elhurcolva a Szovjetunióba. Az egy batyuval jövő és egy batyuval elűzött emberek magukkal vitték nyelvüket is. Pomáz ^^ németlakta települések lakóinak vidáman hangzó „Grüsz Gott"-jait és Kiszti Hand"jait, csevegéseit, dalait a félelem először elhallgattatta, majd feledésbe merítette. A marhavagonokba zsúfolt németség - akik „Isten, áldd meg a magyartl" énekelve búcsúztak szjilőfalujuktól - sorsa megismétlődött. A háborútól porig rombolt Németországba érkező „jövevények", „magyar cigányok" kálváriája újra kezdődött. Osztoztak az ott élők sorsában és életében, aktív részt vállalva az újjáépítésben. Dolgos kezük munkájának eredménye a tisztes jólét, a társadalmi megbecsülés és gyermekeik számára a jobb jövő lehetősége lett. Kollár Vendel szavaU idézve (2005. 09. 20.) „Mi itt is megálltuk a helyünket, de mit vesztett az országi Sok-sok nagy agyat, észt és szorgalmas embert, akiknek munkája, alkotásai nem Magyarországot gyarapítják." A kitelepített pomáziak a beilleszkedés után lassan felkeresték egymást, találkozásaik rendszeressé váltak. Gondosan megőrizték a szülőfalujukból magukkal hozott emlékeket. 1982-ben megalakították a Pomázer Heimatvereint. Sins-