"...Mindenkor számot adni..." [antikvár]

ELOSZOA reformáció félévezredes jubileuma jó alkalmat szolgáltatott a protestáns egyházaknak arra, hogy ne csak számba vegyék a reformáció nemes örökségét, hanem azt fel is mutassák a keresztyénségről megfeledkezni látszó világnak. Kiadványok, kiállítások, rendezvények, ünnepségek és más kezdeményezések sokasága tette színessé és kivételessé az emlékévet.Bizonnyal nem volt haszontalan a reformáció értékeinek felsorakoztatása egyrészt a hitét őrző keresztyén ember számára, hiszen ki tudja, mikor lesz ismét alkalma ilyen összeszedetten beletekintenie abba a lelki kincsestárba, amiért joggal hálás, és amiért joggal dicsekedhet az Úrban. De bizonyára nem volt hasztalan ez a kitárulkozás a hitét már elveszített emberek felé, akik úgy tekintenek a keresztyénségre, mint ahogyan az ember lomtalanítás során a padláson fellelt ócskaságokra: az ö számára ez a múltból itt ragadt limlom, és nem tudja, mit kezdjen vele. Talán voltak közöttük olyanok, akik az ünnepi évben ismerték fel: a sajátjuk ez a kincs! Egészen más világban, más kultúrában élnénk, ha nincs a reformáció.Ehhez a seregszemléhez szeretne csatlakozni ezzel a kiadvánnyal a Tatai egyházmegye. Aki fellapozza ezt a kis könyvecskét, az megtalálj a benne az egyházmegye lelki életének otthonul szolgáló templomok, imaházak képes albumát, továbbá minden gyülekezet, ill. szakrális hely történetének tömör summázatát. Természetesen nem hiányozhat e kiadványból az, ami nélkül nem épült volna ház, és nem formálódott volna a közösségek története, azaz: Isten Igéje. Ezért minden egyházközség bemutatása mellett az adott gyülekezetet gondozó lelkipásztor tollából egy-egy rövid meditációt is talál az olvasó. Legyen mindezért Istené a dicsőség!Máté/ Ló^^icf e^ere^