Miről mesél a Debreceni Kollégium? [antikvár]

Ajánlás A Kollégium egy nagy, komor, négyszögű épület. Ez az első benyomása Móricz Zsigmond klasszikussá vált debreceni diákalakjának, Nyilas Misinek, amikor először megpillantja leendő iskoláját. Aztán megismeri belülről is, a diákszobák zsivajával, a Kollégiumon belül a diákok által naponta elvégzendő munkával, a szigorú rend szerint szabályozott kollégiumi élettel, a titkos, csak általa ismert rejtekhellyel, s így lesz számára az épület örömök és szomorúságok, próbatételek és személyes tapasztalatszerzés felejthetetlen helyévé. Győri L. János gimnáziumi tanár és egykori diákja, Orosz Judit közös kötetében a debreceni kollégiumi diákélet közel fél évezredes világa kel életre. Egy olyan diákköztársaságba pillanthat be az olvasó, amelyben a debreceni diák egykor nemcsak tanult, hanem ha életkora és tehetsége engedte, kisebb diáktársait tanította is. Maga vetette meg fekhelyét, mosott, takarított, főzött, s csak akkor volt számára „terülj asztalkám", ha kántálással, legációval, kápsálással vagy szupplikációval az élelemgyűjtésben is segített. Aki tudni szeretné, mit is jelentenek a diákélet latinos kifejezései, annak érdemes végigolvasnia ezt a könyvet. Egy olyan világban kalauzol értő és közérthető módon ez a képeskönyv, amely segít megérteni valamit abból a sokat emlegetett szellemiségből, amely az egykor idejárt diákok szerint meghatározta nemcsak a diákéveket, hanem az innen kikerülő diákok egész további életszemléletét, értékrendjét és életformáját. Remélem, sokan lesznek azok, akik e könyv segítségével jobban megértik és megérzik ezt az egyedi légkört, amely támaszt, tartást és olykor menedéket is jelentett sokak számára az elmúlt 475 évben. Debrecen, 2013 januárjában Dr. Bölcskei Gusztáv püspök