Bővebb ismertető
A TIZEDIK MÜZSA
Az üzlet: üzlet. E jelszó jegyében zajlik le az egyén anyagi, szellemi és lelki élete. Az egyénből fogyasztó lesz, s mint ilyen, egy új kategóriát képez sok százezer társával együtt. A fogyasztónak más a lelkivilága, mint az egyénnek, más nyelven kell vele beszélni, speciális üzleti nyelven, mely kifejleszti benne a vásárlás ösztönét. 1900-ban az üzlethez már nem cégér kell, hanem reklám.
^A színház, mint üzleti vállalkozás nem maradhatott el a reklámhadjáratban. Az újságokat böngészve értesültünk arról, hogy a legvaló-dibb jamaikai rumot csak a színház épületében levő Fodor-féle gyógyszertárban lehet kapni, és ugyancsak „tudomására hozatik a nagyérdemű közönségnek, hogy kizárólag a mai napon előadott darab végig egy vetett ágyban fog játszódni, összes szereplőivel együtt". És míg a Kalmár—En-gel-féle gépgyár reklámja szerint: „a tömött pénztárcák kéretnek nem otthon felejtetni", addig a színházi plakát diszkréten csak ennyit mond: „a fiatal lányok kéretnek otthon maradni". Üj múzsa születik: a tizedik. Költők helyett a vigéceket csókolja homlokon. A vigécek a múzsájukkal és az árumintájukkal bevonulnak a nemzet hétköznapjaiba. Elfoglalják a vonatokat, az állomásokat, felkacsáznak a színpadra. Alakjuk a fejlődő kisváros megszokott figurája. A Blitzweiss Kóbi, a Vigécek, a Trylbik, az Aggszüzek, az Űj honpolgár, a Hét Schlesinger társadalmunk új rétegének megszólaltatói. Az üzleti líra ihletőjeként alkalmazott tizedik múzsa babérkoszorús fejét a színpad felé fordítja ., hogy további eredményes működéséhez ötleteket szerezzen.
Például mire jó Shakespeare? Arra, hogy drámái a jóízlés elleni hadjárat szolgálatában bekerüljenek a reklámok arzenáljába. Flolt álnév alatt a Szabadság munkatársa a Shakespeare ellen elkövetett bűntettekből a következőket gyűjtötte össze a lap 1900. jún. 9-i számában:
Hamlet a sírásótól kérdi:
— Miféle fény dereng? Üj lakót hoznak?
— Oféliát hozzák. Éspedig díszes temetése lesz, akárcsak a 42. philadelphiai temetési cég rendezné.
Othello.
— Hol a zsebkendő?
— Nem tudom. Elveszett, feleli szendén a bájos velencei patrícius ivadék; de újakat veszek a Bruce—Whyte cégnél, amelynek a Rus-sel-square-on van fényes üzlete. Oh, Othello^ ha tudnád, hogy mekkora ott a választék!
Elhagyva mind e Shakespeare-i és általában irodalmi hagyományt — kínálja áruját a miskolci rövidáru:
Oh, nem tudja, nem is sejti, mert mást tud! Tudja meg mindenki! Férfi és nő!
Olcsó bevásárlási forrás Ez, ami fő! Jó kesztyű, mider és Szép nyakkendő,