Miskolc máskép(p) [antikvár]

Vaporettók a Vörösmarty lakótelepen Búss Gábor Olivér ¦Q I 1 "35 ca Amikor végignéztem az album képeit, ugyanaz a kicsit örömteli, kicsit nyomasztó érzés tört rám, mint amikor az ember megnéz egy régi iskolai képet és sorra fedezi fel rajta az ismeretlen arcokat Létezhet az, iiogy nem vettem észre? Én nem figyeltem, vagy ő volt sokat beteg? Hogyiiogy nem láttam soiia? Vagy láttam, csak nem figyeltem? Melyik zugban bújt el, mi takarta el a szemem elöl? így letiet sok miskolci is a város olyan részleteivel, amelyek nyilván csak egy fejforditásnyira, egy tekintet emelésnyire vannak tőle, kicsit rémlenek is, de valaiiogy iiirtelen nem tudná megtalálni azt a helyet, ahonnan a fotós a képet készítette. Miskolc nem mindig és nem mindenkinek adja könnyen az értékeit. Nem feltétlenül az a típusú város, amelyik a határát jelző tábla után egyből kompakt, egységes kis világgal fogadná azt, aki ellátogat hozzá. Itt nem minden barokk, nem minden klasszicista és nem minden bohém. De kicsit ez is, és kicsit az is. Miskolc értékei újabb és újabb nézőpontokból bukkannak elő, talán még könnyebben az idegennek, mint a helyben lakóknak. De ez nem Miskolc-specifikus, a velenceiek az aléltan bámuló turisták közt ugyanolyan rezignált arccal vaporettóznak el az évszázados palazzók előtt, mintha a Vörösmarty lakótelepen menne velük a busz. A mindennapi teendők nyomában járva nyilván természetes, hogy nem mindenkinek van ideje elidőzni egy érdekes ívíj lépcsőfordulónál. Vagy nem feltétlenül akar naponta pár órát arra fordítani, hogy azt keresse, abban a napszakban milyen különleges kilátás nyílik a sétálóutca belső udvaraiból. Valljuk be, nem nagyon szoktunk annyira szétnézni, de talán nem is az a dolgunk - ellenkezőleg, éppen ezeknek az albumoknak a feladata az, hogy felhívják a figyelmünket, hogy néha érdemes. Aztán - ha szerencsénk van -pont ilyeneket látunk. Vagy legalábbis kicsit nyitottabb szemmel járunk, hogy mi is észrevegyük, amit hazai szemmel Bócsi Krisztián, és a látogató szemével Mathilde Mestrallet megörökített. Mert Miskolcon igenis van mit észrevenni, vannak szépségek, amelyeket érdemes meglátni időnként úgy igazán Igazából látni ünnepi pillanat. Kitüntetetten tiszta napokon fordul elő, amikor valami lemosolyog ránk az égből, mi visszamosolygunk, és felnézve meglátjuk, ahogyan olyan különösen sárgán kúszik a fény a „Divatház" felirat betűire. Szép tud lenni ez a város, nem csak azokkal a részleteivel,