"Mit vétettem, kinek ártottam?" [antikvár]

Hazánk társadalmának régi adóssága, hogy méltóképpen emlékezzen és emlékeztessen azokra az ártatlanul elhurcolt honfitársainkra, akiket 1944-1945-ben a sztálini totalitárius diktatúra fegyveres szervei hurcoltak el, rabszolgaként szülőföldjükről igazoltatás vagy malenkij robot, vagyis csak egy "kis munka" hazugságával szovjetunióbeli kényszermunkára, hadifogoly- és internálótáborokba. 1945 nyarán Teleki Géza vallás és közoktatásügyi miniszter - gróf Teleki Pál fia - ezekkel a sorokkal kezdte a miniszterelnöknek írt egyik levelét: "Mai magyar társadalmunk egyik legégetőbb és legfájóbb kérdése a fogoly-ügy. Érdekelve van ebben annak minden rendű rétege és minden rangú tagja." E sorok kiválóan kifejezik, hogy a második világháború utáni magyar társadalom egyik legégetőbb kérdése a szövetséges hatalmak fogságába került katonai és polgári személyek sorsa és mielőbbi hazahozatala volt. Annál is inkább, mivel a második világháború alatti, 172 000 négyzetkilométeres és 14,7 millió fős Magyarországról mintegy háromszázezer főnek a nyugati és mintegy kilencszázezer főnek a szovjet (hadi)fogság sanyarú sorsa jutott osztályrészül. Utóbbiak száma hazánk mai területéről mintegy hétszázezer főre tehető. Az országban alig volt olyan család, amelyiket ne érintette volna a (hadi)fogolykérdés.