Mosonmagyaróvár és vidéke munkásmozgalmának története [antikvár]

ElőszóA történeti kutatás és elemzés igazi célja és értelme a múlt, a történelem folyamatainak jobb megismerése révén a jelen teljesebb, valódibb megértése s ezzel a cselekvés szolgálata" írta Berend T. Iván.Felfogásával nemcsak azért érthetünk egyet, mert társadalmi igényünk, hogy a tudományos kutatások kerüljenek közelebb a gyakorlati élethez. Marxista meggyőződésünk szerint ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, benne körülményeinket, munkánk feltételeit, először meg kell ismerni azokat. A történelmi hagyatékot nemcsak tisztelettudóan meg akaijuk őrizni, hanem a folytonosság alapján építeni akarunk rá, meg-akarjuk haladni azt. A szocializmus teljes felépítése az együttélő, egymást folytonosan váltó nemzedékek közös műve lesz. Ez forradalmi feladat, amelyet az előttünk járó nemzedékek tapasztalatainak felhasználásával, a tőlük átvett akarattal és hittel, egyre bővülő tudással és meggyőződéssel oldhatunk csak meg. A régi és az új harcának mindnyájan részesei vagyunk, de nem általában, hanem konkrét munkahelyen, adott közösségben. Ezért tartjuk igen fontosnak, hogy a forradalmi munkásmozgalom helyi történetét minél szélesebb körben megismerjék, hogy annak tapasztalatai adjanak lendítő erőt a ma kérdéseinek megfogalmazásához és a válaszok kimunkálásához.Ilyen szándékkal kerül az olvasó elé Mosonmagyaróvár és vidéke munkásmozgalmának története is, részeként annak a munkának, amely Győr-Sopron megye forradalmi hagyományainak feltárását tűzte ki célul.E tanulmány Mosonmagyaróvár és vidéke munkásmozgalmának azt a negyed évszázadát tekinti át, amely a proletárdiktatúrát leverő nemzetközi és hazai ellenforradalom bosszúhadjáratától Magyarország felszabadulásáig tart.A kegyetlen terror után, az üldözések között szervezkedő munkásságnak viszonylag hamar sikerült létrehozni legális szervezeteit, amelyek az örökös hatósági zaklatás közepette is sikeresen éltették tovább az osztályösszetartozás érzését. Küzdöttek az élet- és munkakörülmények javításáért és lehetőséget teremtettek az eszmecserére, az öntudatra nevelésre, a művelődésre. Az ellenforradalmi rendszer igyekezett csírájában elfojtani minden illegális kommunista szervezkedést, emiatt a létrejött kis sejtek csak igen szűk körben és rövid ideig tevékenykedhettek.A kisváros légköre, Moson és Magyaróvár különállása és az erőteljes hatósági nyomás nem kedvezett a munkásmozgalomnak, de fontos utak vezettek itt keresztül, amelyeken Csehszlovákiából és Ausztriából röplapokat, összekötőket, szervezőket juttattak az ellenforradalmi Magyarországra a külföldön élő kommunisták.