Műkincsek az Arany János Múzeumban [antikvár]

A nagykőrösi Arany János Múzeum hivatalos megjelölése: tájmúzeum. Nagykőrös város és környékének kultúráját dokumentálja és őrzi, különös tekintettel a névadó költő-géniusz, Arany János kultuszára. A nagykőrösi múzeum viszonylag fiatal Magyarország hasonló intézményeinek sorában. A híres nagykőrösi református főgimnázium pótolta sokáig annak szerepét Nagykőrösön: az oktatási intézmény könyvtára és régiségtára őrzött muzeális anyagot, elsődlegesen oktatási, s nem kiállítási célból. A gimnázium égisze alatt gyarapodott az Arany-relikviák, - dokumentumok száma is, s az 1910-es években létrehozott Arany-szobában önálló muzeális gyűjtemény alakulhatott, dr. Györe János tanár fáradozásai révén. Természetesen, ez a kiállítás is a gimnázium épületében, elsődlegesen az oktatáshoz kapcsolódóan működött, a nagyközönség előtt zárva volt. Nagykőrösön a múzeumot Dezső Kázmér polgármester alapította meg 1928-ban, felajánlva a köz javára könyvtárát, növény-, régiség-, valamint éremgyűjteményét. A városi tanács bár örömmel üdvözölte az alapítói tettet, önálló munkakörű állást nem teremtett, s helyet sem biztosított a múzeumi gyűjtemény számára. így a múzeum gyakorlatilag nem kezdhette meg működését, nem tölthette be rendeltetését. Az 1949. évi múzeumi törvény következtében jöhetett létre a múzeumi intézmény Nagykőrösön is. Az elbontott huszárkaszárnya még épen álló tiszti szárnyában, a főépületben helyezték el a múzeumot, amely 1951-ben meg is nyithatta kapuit. A Városi Múzeum felelős vezetőjévé dr. Balanyi Bélát nevezték ki, aki a Kecskeméti Állami Levéltár igazgatása mellett elvállalta a körösi múzeum gondozását is. Az ő működése alatt szerveződött mind egységesebbé a nagykőrösi múzeumi gyűjtemény: a Nyársapáton s a körösi határban (Földvár, Ludas, Gurmannhalom stb.) folytatott régészeti ásatások anyaga teremtette meg a régészeti gyűjteményt (a leletek között számos értékes XI-XII. és XV. századi munkaeszköz, használati tárgy s reneszánsz cserép kályhaszem stb. szerepel), melynek kiemelkedő darabja a XII. századi ludasi kereszt. A néprajzi gyűjtemény alapját a V. Faragó Eszter nagykőrösi óvónő magángyűjteménye vetette meg, olyan tárgyakkal, amelyek ma már ritkaságszámba mennek (páratlan népművészeti értékű mángorlók, guzsalyok, borotvatokok, cserépedények, festett és faragott bútorok stb.). A képző- és iparművészeti gyűjteménybe helyi vonatkozású régi festmények, portrék s a város által vásárolt kortárs művészek alkotásai kerültek, valamint kisnemesi, parasztpolgári lakásberendezés tárgyai, bútorai.