Műpártoló Budapest [antikvár]

A budapesti városigazgatás mecénási szerepét bemutató krónikás - amint erre a fenti idézet is utal - elsőként a Budapestért rajongó, "bohém", sarmőr "podeszta", Bárczy István alakját szeretné ismét reflektorfénybe vonni. Ő volt az első modern szellemű, nagy formátumú várospolitikus, akinek elképzeléseiben már a következő generáció Budapestje körvonalazódott - a városvezető elit dicséretére szól, hogy lehetővé tette a szép tervek valóra váltását. A műpártolás gondolata már az 1870-es években megfogalmazódott, 1880-ban fogadta el a közgyűlés az erről szóló határozatot. E célra az éves költségvetés keretében négyezer koronát szavaztak meg, a várható feladatokhoz viszonyítva igen kis összeget. A gondolat kiteljesítésére, a nagyvároshoz méltó művészetpártolás széles körű programjának megvalósítására csak a századelőn kerülhetett sor. S ez már Bárczy korszaka - a "fénykor", Budapest "újkora". A XX. század első két évtizedében jutott csúcspontra az a művelődés- és művészetpolitika, amelynek kezdetei a főváros egyesítésének időszakára nyúlnak vissza. A kiegyezést követő évtizedekben Budapest népessége korábban elképzelhetetlen ütemben gyarapodott, az 1870-ben 280 ezres város lélekszáma a századfordulóra meghaladta a 733 ezret.