Museumi értekező I. [antikvár]

Nógrád megye története, az e tájon élő ember története gazdag tanulság-forrásként életünk, mindennapjaink fontos tartozékává vált: ismerjük a történelmének sok árnyalatát, lényeges és kevésbé fontos cselekvéseit. Az eddigi munkák, az eddigi sikeres kutatások újabb, ismeretlen tájak irányába ösztönzik a múltban búvárkodót. Az itt olvasható életrajzok e törekvés termékei, és olyan személyiségek tevékenységét tartalmazza, akiket tényszerűen inkább az egymástól elválasztó távolság jellemez, mint a közös tevékenység. A felsorakozó élet-utakat nem egy tőmbből alakította, faragta az élet, a történelem. Annak igazságát sem tagadom, hogy egyikük a másikról — ha talán még személyes ismerősök is voltak — vajmi kevés érdemit tudott. Azt viszont bizonyosan állítom, hogy életük összefüggéseiről nem volt tudomásuk. Többségük az ösztönös tevékenység révén került közel a politikai cselekvéshez. Ennek alapja a megélt személyes és közösségi élet lehetőségének konfliktusa volt, a megoldási kísérleteik Is ebből a tényből eredeztethetők. Mindebből az is leszűrhető, hogy egy meghatározott történelmi kor sokszínűsége valósult meg életükben, és ez oka közös kötetbe kerülésüknek. Bizonyára a válogatásnál ez is szerepet játszott. De másról is szó van. Érdemes a figyelemre mindegyikük azon törekvése, amellyel az európaiság gondolatát szemük előtt tartották, vagyis ahogy éltek, cselekedtek Európában, amely szükségképp Kelet-Európával, vagy méginkább a sok nemzetiségű monarchia különböző városaival volt azonos. Többségük hétköznapi ember volt, aki a maga módján, és lehetősége szerint élte az életét. Ebben az értelemben tehát nincs bennük semmi különleges. Életüknek azonban egybehangzóan magasabb minőséget adott - és így az ,,átlag" fölé emelkedett sorsuk — a közösségben gondolkodás és cselekvés képessége. A politikumhoz azonban természetszerűen kapcsolódott a társadalmi haladás gondolata, amelyről az életkor, a képzettség, a történelmi kor eltérése ellenére hasonlóan vélekedtek. Egyező volt magatartásuk abban is, hogy vállalkoztak és felvállaltak olyan feladatokat, amelynek teljesítése azt a reményt ébresztette fel és tartotta meg bennük, hogy céljaik megvalósulása által szebb lesz a világ, jobb lesz az emberek sorsa. Nemcsak romlatlan és naiv álmodozók voltak, hanem a környezetükben rövidebb-hosszabb ideig ható emberek. Sorsuk példa arra is, amikor hősöket keresünk, ne gondoljunk kizárólag túlvilági angyalsuhogású eszményképekre; sorsuk példa abban Is, hogy megszenvedett életük emberségünket erősíti.