Művészet határtalanul [antikvár]

Mindenek fölé emelkedünk, a művészet pillangószárnyai emelnek minket a magasba. Európa egének boltozatáról tekintünk a tájra. Csak a gondolat szárnyán lehet ilyen magaslatra szállni, amit csakis az ember tud, de különösen a művész-ember. A gondolat az a különös adottság, amely megteremtette ezt az igen gazdag és csodálatosan sokszínű európai kultúrát. Ez a kultúra már ősidőktől összeköt mindannyiunkat, s arra ösztökélt, hogy pontosan úgy, de mégis másképpen adja vissza a világ látványát, s benne az embert. Ezért született az ember legcsodálatosabb önkifejezési módja: a művészet. Itt a szűkebb régiónkban, a Maros és Kőrösök vidékén is üzennek a művészek. A költő szóval, a dalnok muzsikás titkos kódokkal, a festő a színek és formák gyöngy-csendjével beszél, és üzen, és mesél: múltról, jelenről, jövőről. Kőműves Kelemenről, Manole mesterről, Bartókról, Munkácsyról, Grigorescuról, és a ma élők, aradiak és Békés megyeiek fogalmazzák meg, mondják el azt, ami összeköt bennünket. És mindebben ez a legfontosabb, hogy vannak kapcsok, kötelékek, kis csillag-remények az égre ragasztva! így találkozunk egymással, így szorítjuk meg egymás kezét. Itt lent. az Alföld és a Bihari-hegyek déli lábának találkozásánál, új dolgok születtek. Két megye: Békés és Arad, két város: Arad és Orosháza újból és újból egymásra találnak a képekké formálódott üzenetekkel, a művészet nyelvén szólnak Európához, egymáshoz. Ez a nyelv a legegyedibb, a legőszintébb, hiszen az egymásra találás üzenetét, örömét hordozza. Egy hatalmas freskó a békési, aradi emberek életének tükre, a közös létünk tükre, amit a művészek csillagszegekkel tűznek Európa egének boltozatára. Ez a közös vágy, közös Aradon és Orosházán, Orosházán és Aradon.