Művészetében élő Kolozsvár [antikvár]

,,/iz ÉPÍTÉSRE nagy hajlamosságom volt, melyet öregbített az, hogy az Architecturát, mint civilist, mint militárist tanultam volt az akadémiákban és hogy sok szép házakat láttam a keresztény országokban, és hogy nekem, mint nagyobb fiúnak, mindenütt a puszták jutottak, és így ha nem gyönyörködtem volna is benne és semmi Architecturára nem kaptam volna is, kénytelen lettem volna az építéssel: de ez énnekem káros volt. Sokképpen bujálkodtam benne, kevélykedtem vele erőm felett, igyekeztem és megszégyenítettem magamat vele: nagy bajom, sok gond és bosszúságom volt, jó, ahhoz tudó mesterembereket nem kaphattam Erdélyben, mert az igen-igen szűk volt: magam sem tudtam éppen úgy hozzá, amint kellett volna, kivált in praxi: ha mit magam tudtam volna is, nem volt kivel végbevitetnem kivált elején, mert más országból mesterembert hozatni Atyám nem akart.« - (Gróf Bethlen Miklós önéletrajza.) Az erdélyi emlékírók legérdekesebbjének e sorai közül az építészet és művészet hazai történetének minden problémája, a »megfagyott zene« megannyi szólama kicsendül. Az Ur 1668-78. esztendei között építi bethlenszentmiklósi kastélyát Bethlen Miklós, hol kevélykedve, »bujálkodva«, hol pedig bosszankodva; az elkészült kastély még ma is forradalmi cselekedetként hat Erdélyben, ahol élő igazság a tétel, hogy a stílus világnézet. Önellentmondó alkotás e kastély; oly világszemlélet kifejezője, melyet tervezője és építtetője, a Londont, Párizst és Olaszországot egyaránt beutazó főúr maga is cserbenhagyott 3