Múzeumi kalauz [antikvár]

Részlet: Budavári Palota homlokzata, részlet A Budavári Palota építéstörténete A budai Várhegy déli végén álló királyi palota ma látható, újkori épületének déli és keleti szárnya alatt a középkori magyar uralkodói rezidencia maradványai rejtőznek, A romok egy része a Budapesti Történeti Múzeum alsó szintjén és udvarain helyreállítva látható, másik részüket - a középkori falak nyomát - az Oroszlános udvar kövezetében futó világos színű sávok jelölik. Az Árpád-kori kezdetekről igen keveset lehet tudni; a legkorábbi épület, amelynek romjai ma is jól felismerhetők, az úgynevezett István-torony csak a 14, század közepén épült; közismert nevét Anjou István hercegről. Nagy Lajos király öccséről kapta. Az uralkodói udvar véglegesen Zsigmond király uralkodása alatt, a 15, század elején települt Budára, Ekkor épült ki az a nagyszabású palotaegyüttes, amely Mátyás király (1458-1490) és II, Ulászló (1490-1526) uralkodása idején bővült tovább, késő gótikus és reneszánsz részekkel, A több udvart közrezáró szárnyak foglalták magukba a híres nagytermet, a kétszintes kápolnát és a könyvtár helyiségeit is, 1541-ben a törökök elfoglalták Budát. Száznegyvenöt éves uralmuk alatt a palota lassan romlásnak indult, de végső pusztulását az 1686-os visszafoglaló ostrom, majd az utána következő erődépítés okozta. Mi, Károly idején (1715-től) a középkori épületek helyén, részben alapfalaik felhasználásával kétszintes, négyzetes, belső udvaros épületet emeltek (melyben ma a Budapesti Történeti Múzeum működik), hosszan kinyúló szárnnyal megtoldva észak felé. Utóbbit később lebontották; 1749-től a fennsík másik, Dunára néző peremén bővítették tovább a barokk palotát. A Magyar Nemzeti Galéria épületeinek története Mária Terézia idejére nyúlik vissza, A munkálatokat 3ean Nicolas Oadot császári főépítész tervei szerint, Oracsek Ignác vezetésével, 1750-ben kezdték el, űadot helyére 1753-ban Nicolaus Pacassi lépett, A palota, melyben először az angolkisasszonyok nyertek ideiglenes elhelyezést, 1766-tól Albert szász-tescheni herceg, Magyarország helytartója és Mária Krisztina hercegnő rezidenciájául szolgált; késő barokk kiépítése már Franz Anton Hillebrandt nevéhez fűződik, A császárnői és császári lakosztályt a mai D épület I. emeletén alakították ki, az előbbit észak felől a Diplomata lépcső, az utóbbit dél felől a Király lépcső irányából lehetett megközelíteni. A császárnői és császári „antichambre" (előszoba) között volt a freskódíszű, teknőboltoza-tos díszterem (szertartásterem, 1856 után „nagy trónterem", amely 2018-ig a késő gótikus szárnyas oltárok kiállításának adott helyet).