Múzeumi levelek 71-72. [antikvár]

CSEH JÁNOS DISZKERÁMIA A GEPIDA KIRÁLYSÁG KORÁBÓL (Régészeti leletek Kengyel környékéről) Az 1990 őszén a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kengyel község határában eszközölt régészeti kutatások örvendetes módon gazdagították ismereteinket a Gepida Királyság fénykorának kerámlaművességéről, ezen belül is főképp a pompásan díszített asztali/étkezési edényekről. A fazekasműhely, amelyet a Baghy-homok lelőhelyen sikerült kiásni, az előkerült leletek alapján a 6. század középső évtizedeiben az 520—660-as évekig terjedő időszakban készítette termékeit. Ez a gepida történetben Elemund, Thurisind és az utolsó király, Kunimund uralkodásának kora. Az antikvitás és a középkor fordulójának régészeti periodizációjában eme évtizedek a még a római korhoz kapcsolódó e korszak derekának (pl. a lengyel archeológiában), a — nyugati — germán kora középkor világában pedig a kora Merovingkor-nak, ill. a régebbi Meroving-kor második, középső szakaszának (520—530-tól 560—670-lg) felelnek meg — a Rajna vidéki, döntően frank leletek alapján. A kengyeli edényégető kemence anyagából három faze-kaskészítményt, úgymint besimított és bepecsételt ékítésű bögréket közlünk. Összeállítottunk két elterjedési térképet a díszítő motívumokról, ezenkívül bemutatunk két szlovéniai (az antikvitásban Caput Adriae) langobard edényt egy késő császárkori/kora középkori magaslati településről — Sevnica—Vranje—Aj-dovski gradec —, melyek igen szép analógiái a mi leleteinknek. (6. kép)