Nagykanizsa [antikvár]

Járatlan őserdő a kanizsai múlt, amit még nem kutatott át senki, tehát nem is ismeri senki. Csak sejtéseken, igen halvány kontúrokon alapul az a lokálpatrióta büszkeség, ami történelmi messzeségekbe nyúlik vissza és mint örökség maradt meg a késői kanizsai generáció számára. Ennek az őserdőnek az oldalában épült fel századok munkájával a mai Nagykanizsa. Aki figyelmesen lapoz ennek a városnak a múltjában, igazat ad nekem, amikor azt mondom, hogy Nagykanizsa kicsiben maga a magyar történelem. Amint Magyarország históriai szerepet töltött be történelme folyamán, Kelet és Nyugat ütőközpontján, úgy volt Kanizsa vára is országok kapuja évszázadokon keresztül. Magyarország vérzett a művelt nyugati országokért, kereszténységért és kultúráért, Nagykanizsa vérzett Magyarország legféltettebb részeiért és a korona ausztriai tartományaiért. Magyarországnak akkor jöttek segítségére az idegen hatalmak, ha a maguk érdekei forogtak veszedelemben, máskor sorsára hagyták, - Nagykanizsát is akkor erődítette, segítette, akkor védte meg az ország ereje, ha eleste vagy vesztesége az országra nézve jelentett volna veszedelmet. Nagykanizsa önmagáért sohasem volt fontos az országló hatalomnak. Az évszázados történelmi hivatást pedig elfeledték, mihelyt kötelességét, ha elvérzett is belé, teljesítette.