Nagykőrös utcaneveinek története 1850 és 1982 között [antikvár]

Bevezetés N;ig\k<)r()s lclc|)iilcs regi iiuílira Ickiiil viss/a. Bár a/ elsö okleveles cinlilcse csak a XIV, s/a/ad elejcröl xalo. más írásos források és régés/eli cinlckck s/criiil már a honfoglalás iitaii meglelepedlck e/cii a kedvc/ő helyen (ÜALÁNTAl FEKETE BÉLA, Nagykönis. Magyar Városok Monográfiája 11. Bp., 1927. 4-6.; Magyarország vármegyéi és városai. Pesl-Pilis-Solt-Kiskiin vármegye. II. S/erk. BOROVSZKY SAMU. Bp. é. n. 424 -42.5.). A keíhczö helyet elsősorban a/ Jelentette, hogy az ország szívében feküdt, a főváros irányáf)a tartő déli és erdélyi út közelében. A régi ntak neve (Bndai, Ceglédi, Szolnoki, Kecskeméti) őrzi ennek emlékét. Ehhez Járultak hozzá a kedvező morfológiai és hidrológiai viszonyok. A térszínt zömében vékony homoklepel borítja, amelyen korán kil'cjlödhetelt a sző-lo- és gyümölcs-, majd később a zöldségkultúra (ASZTALOS ISTVÁN és SÁRFALVI BÉLA, A Duna-Ti.s/a köze mezőgazdasági földrajza. Bp., 1960. .31.3.). A településnek két vízfolyása van: a Kőrös-ér és a Kürli-ér, amelyek közrefogták, mintegy védték a régi (XVIII. század előtti) belterületet (Magyarország tájföldrajza. A dunai Alföld. Szerk. PÉCSI MÁRTON. Bp., 1967.219.). Az Árpád-kori aprófalvas - az akkori Alföldre is Jellemző - településrendszeren belül lassan kiemelkedtek egyes falvak. Elsősorban azok, amelyek már a megtelepüléskor is a legnagyobbak (templomos helyek), valamint a legkedvezőbb fekvésűek voltak. A kisebb települések elsorvadását, illetve elpusztulását minden bizonnyal a tatárjárás is elősegítette. Az bizonyos, hogy a XTV. századra Nagykőrös környékén már lakatlanná váltak korábbi kis települések: Encs, Váncsod, Besnyő, Gógány, Árboz, Esed, Hangács, s ezek nevét később határrészek, utcák őrizték (Magyarország vármegyéi i. m. 424-425.; GALÁNTAI, i. m. 6.). Nagykőrös fejlődését, kiemelkedését mutatja a XTV. században megszerzett mezővárosi rang (GALÁNTAI, i. m. 6). A török hódoltság korában a kényszerű helyzet ellenére a mezőváros, mint a környék lakosságának egybegyűjtője (a többi településhez képest) fejlődik, erősödik. A város belterülete a XVIII. századig szűk, halmazos településrendszerű; a családok száma 1696-ban 339, 1728-ban 500, 1760- ban 1229 volt (KOSÁRY DOMOKOS, Pest megye a kuruckorban.