Nagykunsági krónika [antikvár]

Részlet:ELŐSZÓA Nagykunság néprajztudományának alapművét tartja kezében, kedves Olvasó. Györffy István, e történelmi vidékről származó néprajzkutató azon munkáját, amelyet szellemi végrendeletének nevezett gondolata kísér: Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az emberi művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést."A néprajz a történelem és az irodalom, az embernek gyökereket jelentő társadalmi és személyes múlt közötti határterületén áll; itt tölti meg lélekkel azt a múltbéli emlékezetet, amely egy-egy közösség összetartozásának alapja. Izgalmas tudomány: a fennmaradt tárgyakat, feljegyzéseket és az emberi emlékezetet faggatja. A tényszerűségre ugyanúgy szüksége van, mint a szájhagyomány útján terjedő mondákra, történetekre. Györffy István e könyve 'a múlt mélységes mély kútjában' való elmerüléstől mentette meg Nagykunsági krónikájában e nép évszázados történelmének sajátos, a mindennapi életet megörökítő lenyomatát. Stílusában a tudós kutatásvágyával, a szépíró fordulatos előadásmódjával és az emberi képzelet időnként mesei varázslatosságával. A Nagykunságot szívébe fogadó ember nem kerülheti el e könyv elolvasását. A Nagykun Hagyományőrző Társulás Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr, Kenderes, Kétpó, Berekfürdő és Kunmadaras települések közössége egyik legnemesebb feladatának tekinti e könyv újbóli megszólaltatását.