Nagyvárad református templomai [antikvár]

Nagyot ugorva az időben, ismét egy évszázadnak kellett eltelnie, amíg, Bihar és a szélesebb partiumi régió vallási arányainak megfelelően, a nagyváradi gyülekezetek, a templomok és imaházak számában is híven kifejezésre jutott és megtestesült városunk, illetve Egyházunk valós súlya és népességi helyzete. A sorra megalakuló velencei, réti, szőlősi, őssi, csillagvárosi egyházközségek Istenházai hitelesen példázzák, hogy élő Egyházunk közösségei természetes módon alakítják ki életünk medrét. Századunk nehéz történelmi viszonyai ellenére megtalálták életterüket, létrehozták egyházközségeiket, és rendre felépítették saját templomaikat. Ebből a szempontból egyedül Biharpüspöki képez kivételt, mely ősi vidéki egyházközségként csupán a legutóbbi közigazgatás! átrendezéskor kapcsolódott Nagyváradhoz. Való igaz, hogy egy-két kivételt leszámítva, nagyváradi református templomaink nem kiváló történelmi műemlékek és nem átlagon felüli építészeti remekek. Ennek ellenére, városunk reformátusságának mintegy két évszázad alatt végbement szervezeti kiterjedése és megerősödése, valamint-ennek megfelelő - önerőből történt templomépítési teljesítménye méltán tölt el bennünket büszkeséggel. Bibliai értelemben: előbb "lelki kövekből lelki házaink" épültek meg Nagyváradon, s ezt követte minden esetben kőtemplomaink felépítése. Ez a folyamat, a Lélek egyházépítő munkája ma Is tovább tart a Nagyvárad-Rogériuszi Református Egyházközség megalakulásával és új temploma megépítésével. Az Anyaegyház, vagyis a Nagyvárad-olaszi Egyházközség területén épülő Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ létesítése pedig jövőt ígérő módon hirdeti, hogy Trianon után kényszerűségből létrejött Királyhágómelléki Egyházkerületünk számára Isten kegyelméből Nagyvárad lelki központtá tudott válni.