Nagyvázsony [antikvár]

Részlet a könyvből: A Balaton északi partja és a Bakony erdőborította hegyei között 10-20 km szélességben kisebb-nagyobb völgyekkel váltakozó dombvidék húzódik. E völgyek többnyire gondosan megműveltek, s sűrűn egymás mellé települt falvak népének nyújtanak otthont és megélhetést. A jobbára nem túl népes települések legtöbbje hosszú évszázadok óta folyamatosan lakott. Múltjuk emlékeiként majd mindegyikben találunk középkori jellegű templomokat, vagy legalábbis romokat. A völgyek rejtettebb zugaiban régen elnéptelenedett kolostorok, a dombtetőkön elpusztult várak maradványai emlékeztetik az erre járó elmúlt évszázadok történeti eseményeire. E völgyek - medencék - közül természeti szépség és történeti hagyomány dolgában egyaránt kiválik a vázsonyi. A kelet-nyugati irányban, kb 8-10 km hosszúságban elnyúló völgyet északról a Kab-hegy tömbje, a többi oldalról jóval alacsonyabb dombsorok határolják. Ha a Bakony ide lenyúló erdőségeit, melyek egykor talán az egész medencét elborították, ki is irtotta az ember - szántóföldek mellett jobbára kopár legelőket alakítva a helyükön -, a vidék szépségét ez alig csorbította meg, inkább változatosabbá tette. Jóval nagyobb pusztulás érte viszont a vidék történelmi emlékeit.