Nánási kalendárium és helytörténeti olvasókönyv 2004 [antikvár]

Tisztelt Olvasó ! Mottó: "Elvész az én népem, mivel tudomány nélkül vagyon" (Ézsaiás 5-13) A millennium évében elindított évkönyvsorozatunk újabb darabját tartja most kezében, melyet a Hajdúnánási Szellemi Műhely ez évben a Móricz Pál Városi Művelődési Központ és Könyvtárral közösen jelentetett meg. A 2004-re szóló kalendárium a nagy hagyományokkal bíró protestáns iskoláztatás múltjának, a hajdúnánási oktatás-müvelödés közel négy évszázados történetének egy-egy érdekes-értékes fejezetét igyekszik bemutatni. E helyütt most felidézzük azok emlékét, „akik annyi évtized múltán is a fülünkbe súgják az eligazító törvényt, a helyes magatartás szabályait. Mert ök, a közvetítök, folytatódnak bennünk egyéniségük sugárzásával, ők, a férfiak és nők, a halk szavúak és tüzes izzásúak, ki aktatáskával, ki szemüvegesen, a bátorítók, a biztatók, a jóindulattal feddök, a felnevelök, a jövendő szobrászai, amint az emberiség nagynevű jótevőinek talán rangtalan utódaiként, szerényen ott ülnek bensőnkben, és köröskörül az idő katedráján" Sokan gondolták úgy, nem érdemesek arra, hogy megjelenjenek e kiadvány hasábjain, hiszen nem tettek ök egyebet, mint végezték azt a munkát, azt a küldetést, amelyre esküt tettek, amit vállaltak. íme egy, a szerkesztőséghez érkezett levél részlete: „Sokat gondolkodtam azon, hogy elküldjem-e (ti. az adatlapot), hiszen nem csináltam semmi mást, csak amit az én drága jó nagyanyám belém nevelt; tenni azt, ami a szükséges Tőlem sokkal képzettebbek, többet dolgozó óvónők is voltak abban az időben, akik jobban megérdemelnék, hogy megemlékezzenek róluk Én csak dolgoztam " S ez nem egyéb, mint a felnövekvő nemzedékek egész sorának oktatása, formálása, az életre nevelése. A pedagógus a legnemesebb anyaggal, az emberrel dolgozik. Igaz, munkájának eredménye nem festményben, szoborban, könyvben, rekordokban mérhető - ő csak megtanítja gyermekeinket írni, olvasni, számolni, segít eligazodni a tudományok csodálatos világában. Egy életre szóló útravalót ad nekünk, olyan kincset, amelyet senki sem vehet el tőlünk, s amelyet mindig csak növelhetünk, hajói sáfárkodunk e tőlük kapott vagyonnal. A TANÍTÓK ezen értékét népünk mindig igen nagyra értékelte -fehétlen és őszinte tiszteletük volt mindenkor és mindenhol. Évkönyvünk mottójául választott bibliai idézet sem véletlenül került ide - Soós Gábor is Ézsaiás próféta eme intelmére hivatkozott többek között, amikor a gimnázium megmentése érdekében létrehozta alapítványát. Ez a tisztelet és nagyrabecsülés jelenik meg az itt közölt írások mindegyikében, akár szakmunkáról van szó, akár valamely szépirodalmi alkotásról, vagy vallomásról. A kalendárium felépítése megegyezik az eddigi szerkezettel, naptári rész, majd különböző hosszabb-rövidebb írások következnek a hajdúnánási oktatás-művelődés történetéből. Ismét közlünk olyan írásokat, amelyek itt kapnak először nyilvánosságot. Egyetemi, főiskolai diplomamunkák, pályamunkák részletei, vagy egészei olvashatók. Külön ki szeretnénk emelni dr. Illyés László munkáját a hajdúnánási gimnázium történetéről, (terjedelmi okok miatt csupán rövid szemelvényeket tudtunk közölni), Péteri Lajosné dolgozatát a hajdúnánási leánynevelésről. Rendkívül érdekes adalékokkal szolgál dr. Dankó Imre, a partikuláris iskolának a magyar folklórban fellelhető emlékeiről. Fontos helyi értékeket mutat be Dór Edit értekezése a hajdúnánási zenei oktatás történetében. Ismét olvashatják Draviczky „tanító úr" ízes nyelvezettel megírt munkáit. Ezúttal a Hunyadi Olvasókör történetét és az első világháborúban részt vett hajdúnánásiak visszaemlékezéseit. Ide sorol be dr. Nagy Imre volt városi főjegyző emlékiratainak folytatása is.