Nánási kalendárium és helytörténeti olvasókönyv 2009 [antikvár]

Tisztelt kalendárium forgató Kedves Olvasónk ! Jubileumi kötetet tart most kezében, a tizedik Nánási kalendárium legfrissebb kiadását. Hogy szalad az idő! Amikor elkezdtem az anyag válogatását, eszembe se jutott, hogy ez már egy kerek, kétszámjegyű évfordulót fog jelenteni. Persze nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az Önök érdeklődése, támogatása nélkül ez nem sikerülhetett volna. Az a szeretet, figyelem, amit megtapasztaltunk az eddigi kötetek megjelenése után, mindig inspirált az újabb szerkesztésére. Hogy örömet okozhassunk, hogy gyarapitsuk ismereteiket, vagy csak felidézzünk egy-egy régi emléket, egy-egy elfeledett arcot a rég-, vagy akár a közelmúltból. Nos nézzük, mit is kínálunk Önöknek ebben a jubileumi, tizedik kötetben. A szerkezet ugyanaz, mint az elmúlt évben. Mint eddig mindig, elsőként a naptári rész következik, 2009-re szóló kalendáriummal, benne érdekes gondolatokkal, idézetekkel az Időről. Életünket térben és időben éljük, és az idő az mindig nagyon értékes. Gondoljanak bele, mit értünk azon, amikor azt mondjuk: elraboltak az időmet, időrabló volt valami. Márai Sándor ezt sokkal szebben és érzékletesen fejezi ki, amikor ezt mondja: „Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi Joldi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett." Az Idő gondolata egyébként vissza-visszatérő motívum a kötet írásaiban. A Tallózás a múltban c. fejezetben Rácz István tudományos munkája mellett Gulyás Gábor Bocskay úr angyalkáiról írt kisregényének első részét olvashatják, amelynek érdekessége, hogy önálló kötetben nem is jelent meg, csak a Vasárnap Újság 1941-es számaiban. Valószínű sokaknak idéz régi szép emlékeket Sebestyén Miklós írása, aki Bán Emő tanító úr alakját idézi meg. Városunkban mai is, régen is jellemző volt az aktív amatőr színjátszó mozgalom. Nemcsak a diákok álltak szívvel-lélekkel a világot jelentő deszkákra, hanem sokszor meglett korú emberek is. Ezekről olvashatnak részleteket Máró Gábor díjnyertes munkájában, amelyet a nánási amatőr színjátszás múltjáról gyűjtött, és dolgozott fel. Máró Gábor írásának szerves folytatásaként került a kalendárium lapjaira Sebestyén Miklós emlékező írása a Daloló, muzsikáló hivatalnokokról, azaz a városháza alkalmazottairól, akik tagjai voltak az egykori dalárdának, énekkarnak, színjátszó csoportnak, akik minden korban részt vállaltak a kultúra terjesztéséből. Egy különös, kézzel irt napló került birtokunkba a közelmúltban, amelyet Fehér András Zoltán vetett papírra két iskolai „irkában" (füzetben). Értékes, érdekes feljegyzései arról tanúskodnak, hogy ez a fiatalember iskolázott volt, és példája annak a polgári-paraszti rétegnek, amely oly jellemző volt Hajdúnánás társadalmára a két világháború között. Péteri Lajosné értékes dolgozatot készített a hajdúnánási népnyelv sajátosságairól. Aztán egy másik téma - szép évfordulót ünnepelhetne a TUNGSRAM 2009-ben -ha itt marad a városban. Több mint húsz - harminc éve íródott újságcikkeket közlünk most újra, amelyek a gyár idetelepüléséröl, virágkoráról szólnak. so 5 oa