Nánási kalendárium és helytörténeti olvasókönyv 2011 [antikvár]

Kedves Olvasónk! A Nánási kalendárium tizedik kötetét tartja kezében. E jeles alkalomból talán készíthettünk volna mindenféle statisztikákat, pl. hány oldal terjedelemben sorjáznak az írások, amelyek egytől egyig Hajdúnánással, a hajdúsággal, az itt élő emberekkel foglalkoznak. Hajói megbecsülöm, akkor az összes oldalszám valószínű meghaladja a háromezret, és az írások száma is több százra tehető. Voltak magas szintű, tudós értekezések, jó színvonalú amatőr írások, az emberi emlékezettel még befogható évtizedekről, helyi eseményekről, amelyek történelmünk, gyökereink, múltunk megőrzése, megismertetése szempontjából felbecsülhetetlen értékűek. Hiszen tudják Önök is, a szó elszáll, az írás megmarad! Nos, nézzük, mit is kínálunk tizedik kötetünkben. A hagyományos naptári rész után egy kis betekintést nyerhetünk Bencsik János írása alapján az 1700-as évek nánási emberének mindennapjaiba; hogyan éltek több mint kétszáz évvel ezelőtt a belső telkeken és a szálláskertekben. Nagyon érdekes témát választott ezúttal Péteri Lajosné, akik a gyermekhalandóságot vizsgálta az egyházi anyakönyvi bejegyzések alapján, szintén a fenti időszakot vizsgálva. Somogyi Pál református lelkészre is valószínű sokan emlékeznek még, akiről Éva lánya írt visszaemlékezést. Máró Gábor ezúttal egy igen érdekes témát dolgozott fel a Néprajzi Gyűjtöpályázatra; a helyi kocsmákat, szórakozóhelyeket szedte szerbe-számba, fotókkal illusztrálva. Sebestyén Miklós lírai emlékeket idéz néhány kedves ismerős alakját megrajzolva, mint pl. Nagy Imre, Girus Sándor, Papp Mátyás, vagy Siketh Zoltán tanár úr. Több, hangulatos anekdotát közöltünk Bácskái Antaltól, aki bár régen elkerült Nánásról, de a gyermekkori emlékek megőrződtek, és most papírra vetette őket. Jelen kötetünkben is itt az utánpótlás Jalkóczi Miklós Márton személyében, aki a régi mesterségek bemutatása mellett, egy hangulatos úti élményt is megoszt a kalendárium olvasóival, ugyanis ez év nyarán Malajziában volt nyári gyakorlaton. Veszteségeink is voltak. Ebben az évben távozott a mindenélök útján Csontos Gábor iró, és Vitéz Istvánné is, akikről a kötet végén emlékezünk meg. Végül szeretném megköszönni mindenkinek azt az önkéntes munkát, amellyel hozzájárultak ahhoz, hogy létre jöhessen a tizedeik a Nánási kalendárium. így különösen Péteri Lajosné önzetlen szervező, gyűjtő munkáját, aki nemcsak most, hanem az elmúlt tíz év alatt mindig nagyon értékes írásokat adott, és közben szervezte ismerősei, barátai körében a következő kalendárium anyagait. Szintén az elismerés hangján szólok Máró Gáborról, Sebestyén Miklósról, akik hasonló módon gazdagították a kalendáriumokat. Köszönjük az anyagi támogatást is, elsősorban Hajdúnánás Város Önkormányzatának, aki felkarolta a Nánási kalendárium ügyét, és a többi támogató segítségét is, akik nélkül nem jelenhetett volna meg évről évre ez a helyi kiadvány. És végül köszönet Önöknek, akik érdemesnek tartották arra, hogy megvásárolják, ajándékba adják távolra került rokonoknak, barátoknak, mint egy falat hazait a tarisznyából, leheletnyi, mással össze nem téveszthető nánási izeket, emlékeket, emberek sorsát, képeket az örökkévalóságnak. Köszönet érte. Hajdúnánás, 2010. november 20. Rigó Tamásné szerkesztő