Napló 1944. december 10. - 1945. október 17. [antikvár]

Részlet Édesapámról Édesapám a példaképem volt. Mindig olyan akartam lenni, mint ő, már kicsi koromtól kezdve. Ő a szomorú zenét szerette, nekem is a "síró" vonósok a kedvenceim. Ő a mélyszántású regényeket élvezte, én is Dosztojevszkijen nőttem fel. De nemcsak rajongtam érte, ő a tágabb családnak, munkatársi és baráti körének is központi, kedvelt alakja volt. 80 éves lenne az idén, ha 10 évvel ezelőtt nem ragadja el a halál. Gyermekévei a korszak tipikus értelmiségi - kispolgári jólétben teltek. Nagyapám gyógyszerész volt, a bajai főbíró fia. Gyönyörű szép nagyanyámba pesti egyetemi évei alatt szeretett bele, halálosan. Apám mégsem lehetett boldog gyerek, mert szülei házassága maga volt a pokol. Állandóan egymást marták, mert nagymama nagyon kacér volt, nagyapám pedig rettentően féltékeny. Emiatt költözködtek városról városra, nagyapám állandóan eladta a patikáját, és egy másik városban vett újat. Így éltek néhány évet Bácskodon, Felsőgödön, Mezőkövesden és Baján. Apám 17 éves volt, amikor szülei végül elváltak. Ő kollégiumba került, a húga pedig, a 13 éves Zsuzsi nagymamámmal Egerben telepedett le. A két testvér ezután csak a nyarakat tölthette együtt Baján.