Negyedszázada együtt [antikvár]

Huszonöt esztendeje szabad hazánk. Kerek egy negyed század telt el azóta, hogy a Szovjetunió Vörös Hadserege, súlyos harcok közepette, szovjet emberek élete árán kiűzte országunkból a fasisztákat, új, tiszta lapot nyitott történelmünkben. Készen kaptuk a lehetőséget, de már népünk bölcsességén, áldozatkészségén, alkotó erején múlott, hogy élni tudtunk a szabadsággal, a tiszta lapon gyönyörű fejezetekkel írtuk tovább történelmünket. Ez az év az emlékezések esztendeje. Emlékezünk a felszabadítókról, az új élet építésének hazai hőseiről, számbavesszük elért eredményeinket, hogy ezzel is erőt nyerjünk a továbbhaladáshoz. A magyar termelőszövetkezeti mozgalom - a párt szavára, szervezett keretek között - csupán a felszabadulás után három esztendővel indult, 1948-ban. Innen számítjuk az évfordulókat, a "negyvennyolcasokat" tekintjük alapítóknak. Ez az 1948 azonban nem volt előzmények nélkül való. Akkor már működtek termelőszövetkezetek, egy keskeny kis ösvényt akkor már kitapostak az új úton. Ezeknek az "ősszövetkezeteknek" a tapasztalatai, a közvélemény erjesztésében betöltött szerepük, sikereik és tévedéseik már némi támpontot nyújtottak a szervezett mozgalom céljainak kitűzéséhez, kereteinek kidolgozásához. Három esztendős ténykedésük tehát nem csupán tagjaik javát, az ország ellátását szolgálta, de ennél messzebbre ható tapasztalatokat is érlelt. Rájuk emlékezünk most, őket köszöntjük, nekik állítunk emléket ebben a kiadványban.