Németh János [antikvár]

Németh János együtt lélegzik a földdel, melyből vétetett, ismeri Zala minden dombját, völgyét, úttalan útjait és műemlékeit, s mint a jó gazda jár-kel római romok, parányi középkori templomok, országos hírű kastélyok között. Fazekasok, pásztorok éppúgy személyes jó barátai, mint tudósok és hivatalbeliek. Nem múzeumi vonzódás ez, nem nosztalgia, nem alkalmazkodás, hanem eleven élet, az ő élete. Számára a történelmi múlt, az egyetemes kultúra több forrásnál, s több holt ismeretnél, tudásnál, felszabadító találkozások emlékeinél. Fürge, mozgékony, minden értékre figyelő ember Németh János, olthatatlan szomjjal a jóra, kíváncsisággal a kultúra eredményeire, szüntelen befogadásra kész kitárulkozással a világra. Természetes, hogy elsősorban szűkebb hazája foglalkoztatja és mesterségének múltja, de mindez úgy, hogy jelen van mindennapjainkban. Táj, ember, munkája nem egy-egy tétel az élet feladatai közül, melyet elraktároz tapasztalatai polcain, s szükség esetén előveszi, hanem köztük forog, betölti, benépesíti velük érzésvilágát, tudását, s alkalmazkodik holthoz-elevenhez, mintha vele lennének testi valóságukban is.