Nemti története [antikvár]

BEVEZETŐ Ami változó, mulandó a világon, az ember ahhoz is ragaszkotlik; szeretné megörökíteni az utókor számára. A zenét lemezre veszik, hogy később is hallgathassák, a gyermeket lefényképezik, hogy megláthassák: miből, mivé fejlődött, nézzék meg még az utódai is. De ki örökíti meg falvaink, városaink arcát az utókor számára? A ma felnövő ifjúság már azt sem tudja, milyen volt szülőfaluja húsz, harminc évvel ezelőtt. Hát még a régebbi korok! Ki emlékszik vissza rájuk? Hol vannak a régi írások, tárgyak, amelyekből meg lehet idézni a múlt képét? írások alig-alig maradtak ránk, s az emberek, akik emlékeznek a múltra - lassan eltávoznak közülünk. Jó lenne rögzíteni az emlékeket addig, amíg van, aki segít ebben. Összegyűjteni, mint a régi képeket szokták, hogy a késői unokák is lássák meg, milyen volt falujuk évszázadokkal ezelőtt. Kiváltképp falvainkat fenyegeti az a „veszély", hogy lassan megszűnik a régi értelemben vett falukép. Városiasodnak a falvak; még a felületes szemlélő számára is egész más a képük. Városias, villaszerű házak között ostomyeles, neonfényű lámpák világítják meg a tükörsima műutat. Nincs gémeskút; helyette vízvezeték adja a jó ivóvizet. Eltűnt a zsúpfedél, a régi falvak jellegzetessége. Nem baj, sőt jő, hogy eltűntek az idejét múlt dolgok. Felváltotta őket a korszerűbb, egészségesebb, életünket könnyítő sok-sok újdonság. Mégis - a falu elköltözött fiai, lányai, akik a nagyvárosok kőrengetegéből gondolatban hazajárnak, ezeket a képeket látják maguk előtt. Nekik a kicsi ház, az esti violával illatozó kiskert, olyan, mint az édesanya emléke: kedves mindörökre. Úgy is jönnek haza falujukba, mint az édesanyjukhoz, akkor is, ha az igazi édesanya már nem él. Hiszen anya volt nekik a falu is; puha kis fészek, ahonnan kirepültek a nagyvilágba. Ide térnek vissza örömben, bánatban, veszedelemben. Ide hozzák haza a fiatalasszonyok megmutatni büszke örömmel kisgyermekeiket, akik már a távolban születtek. Hazajön, akit a városban csalódás ért; a falu mindig befogadja. Hazajönnek lakodalomra, temetésre, nagy ünnepre. Ide menekülnek, ha az országon háború vihara söpör végig - a falu menedéket ad. Hazajönnek így mondják azok is, akiknek már évtizedek óta nem itt van a lakásuk. A városban otthonuk van, a „haza" pedig a falu. Éppen ezért, mert a haza és a falu képe összefonódik az ember életében, gondolatában, úgy szeretnék e könyv írói bemutatni a község történetét, hogy benne, mint vízcseppben a tenger, tükröződjék az ország történelme is. S ha néha messzebbre nyúltak a történetírásban, mint a község, sőt az ország határa, tették ezt azért, hogy a történelmet kevésbé ismerő olvasó, faluja után érdeklődve megismerje és megszeresse a történelmet. Kettős tehát a cél: a nagy történelmet idehozni, összekapcsolni a község történetével, azt pedig beolvasztani az országéba, hogy annak egy része legyen az utókor számára. Annak a kornak, amikor a jelen múlttá válik és az emlékeket eltakarja a feledés. Itt szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik segítségünkre voltak a könyv elkészítésében.^ Dr. Beíitzky Jánosnak, Schneider Miklósnak, Danyi Gábornak, Kajánk Sándornak, Pintér Dávidnak és mindazoknak a nemti lakosoknak, akik a község történetéhez adatokat, illetve eseményeket vagy népszokásokat közöltek. Közülük már többen meghaltak a könyv befejezése óta. A közölt adatok is változtak kissé; a többéves gyűjtőmunka alatt megnőtt pl. a televíziók, autók száma, vagy a közéletben szereplő személyek helyén ma már mások vannak. Szeretnénk még két dolgot az olvasó figyelmébe ajánlani: 1. A könyvben több helyen, kétféle, egymásnak ellentmondó adatokat talál. Ennek oka az, hogy nem egy forrásból szereztük be őket, s mivel nem bizonyítható egyiknek vagy másiknak az igazabb volta, - mindkettőt közöljük. 2. A régi szövegeket mindig a korhű helyesírás szerint adjuk közre, illetve az eredeti szöveg betű szerinti másolatát. _ ^ Ha munkánk nem egészen hibátlan, kérjük az olvasót, vegye figyelembe azt a sok nehézseget, amellyel a község múltjának felkutatása járt. Levéltárak többmázsányi irata közül és a falu lakoi-