Nemzedékek [antikvár]

Vaííomás Térdepülős nádas házban sióagárdinak születtem. Húsz évesen özvegyen maradt édesanyám és a nagyszülők neveltek. A háború utáni Magyarországon nyúzták a parasztot, de a kegyetlen politikai világban lehetővé tették, hogy a szegény ember gyerekéből tanult ember legyen. A szerencse úgy hozta, hogy csodálatos tanítók keze alá járhattam iskolába, nagyrészt nekik köszönhetem, hogy az idő múlásával magam is tanító lehettem. Tizennyolc éves koromig éltem a faluban. Ez idő alatt megtanulhattam mindent, amit a paraszti világban egy gyereknek, egy fiatalembernek meg köllött tanulnia. Kapáltam, kaszáltam, permeteztem, lovakat hajtottam, asztagot raktam. A véremmé vált, hogyan kell köszönni az utcán, tudtam ki az ángyom, ki a sógorom, kit kell körösztapámnak szólítani. Minden embert ismertem a faluban, tudtam, melyik házban ki lakik, de azt is, kinek milyen lova, tehene van. Az utca meg a falu melletti rét, a Bara volt a játszótér, a határ pedig a gyakorlókert, amelyen egy képzett agronómus biztonságával tudtunk végignézni már kamaszkorunkban is. A századok alatt kialakult termelési mód és a szorosan összetartó, családként működő faluközösség rendet alakított ki, amibe mindenkinek bele kellett illeszkednie, mindenkinek meg kellett találnia a maga helyét. És tudnia kellett, hogy az íratlan törvények kőzött mekkora az egyén szabadsága. Gyerekkori élményeimből még ma is táplálkozik a tudatom. A lélekkel teli munkavégzések, az aratás szikrázó napsütése, a cséplőgép zúgása a sűrű porfelhő alatt, a szüret bolondos vidámsága, a kukoricafosztás félhomályos romantikája, a fonóház lélekmelengető közössége mind-mind fontos építőköve mostani önmagamnak. Legénykedni úgy kezdtem, mint ahogy apám tehette annak idején. Bandába szerveződtünk, és jártunk a lányokhoz, akik tavasztól őszig a templom és a Hősi-szobor között gyülekeztek. Játszottak, nótázgattak, karikáztak (táncoltak), természetesen - akkor még - mindenki népviseletben. Mert hogy egyenruhája volt a falunak, olyan, amilyen senki másnak ebben az országban. Szépek voltak a lányok, ha a tejet vitték a csarnokba vagy vízért mentek az ártézi kútra, még szebbek, ha a mulatságba mentek, és