Nemzeti zarándoklatok és honismereti körutak 1990-2000 [antikvár]

Az 1989-es közép-kelet-európai rendszerváltásig általában az a vélemény tartotta magát, hogy a kommunista rendszerek egyedüli kárvallottjai azok az ártatlan polgárok, akik ezekben az országokban élnek. Többek között azért is, mert nem utazhatnak szabadon a világban. Kénytelenek bezártságban, szigorú korlátok között tengetni napjaikat. Közülük csak igen keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy közvetlenül megismerjék a demokratikus Európa, vagy még ritkábban Amerika népeit, kulturális és természeti szépségeit. Ugyanakkor a vasfüggöny nyugati oldaláról sem mutatkozott túl nagy érdeklődés a keleti blokk országaiba való utazás iránt. Ha valamelyik szovjet befolyás alatt lévő országban mégis megjelentek Nyugaton élő turisták, az ottani emberek általában rajongással fogadták őket. A hivatalos helyek viszont különleges elbánást alkalmaztak velük szemben, ami akkor a megfigyelést és az ellenségnek kijáró bizalmatlanságot jelentette. Érthető tehát, hogy a Nyugaton élő ember nem szívesen utazott a szovjet blokk országaiba.